Jégtörés (5)

A másik, a Péter fényképeivel kapcsolatos gyakran emlegetett kifogás: hol van róluk az ember? Ebben a vitában mostanig nem nyilatkoztam, de úgy illik, hogy hallgassuk meg az érintett felet. Aki többször is kijelentette: számára többet mondanak a természet alakzatai, mint az emberi lények nyüzsgése a térben. (No persze, nem éppen ezekkel a szavakkal mondta, de bennem ez maradt meg lényegként.)

Álláspontjába könnyen belejátszhat az a körülmény is, hogy hovatovább egyre bonyolultabb emberi alakot fotózni. A személyiségi jogok miatt. Aki személyeket örökít meg, márf eleve ki kell hogy alakítson magának egy olyan kommunikációs eszköztárat, amivel a lehető legrövidebb idő alatt leveszi az alanyt a lábáról, közel férkőzik a személyiségéhez, megszerzi a bizalmát, elnyeri az együttműáködését.

Természetesen, ez sok helyen pénzzel is megoldható, de honnan annyi pénz egy fotósnak? Aki rendszerint nem nyerészkedik, inkább kiadásokba veri magát szenvedélyéért, hiszen most azokról beszélek, akik nem megélhetési fotósok, hanem kedvtelésüknek élnek.

Péter fiam szemében akár a kővilág is "szebben beszél" a humanoid fotónál. És van valami igaza - bár tudnivaló, hogy az igazságiok valahogy mindig a középen szoktak meghúzódni, úgy, hogy mindenkinek igaza legyen. Csak az a sajnos, hogy a legtöbb, saját igazságáért harcba szálló ezzel nem elégszik meg - mit meg nem adna, ha a maga oldalára csábítaná az igazságot!

...És hát erről szól az életünk, vagy nem?

(Az itt készült képek a wales-i Snowdonon, a kopár kővilágban készültek, 2014 szeptemberében)

CsP fotói