Jégtörés (6)

Azt hiszem, fotózni mindig valamiféle felfedezést jelent. Az ember nem azért lesi a pillanatot, hogy ugyanazt rögzítse, amit egyszer már másnál megtapasztalt. Még a sportteljesítményekben sem célravezető az ismétlés. A mások eredményeinek másolása. (Ha rosszabb időt is futok valakinél, az az idő legyen az enyém...)

Tudom, hogy akinek fényképezőgép van a kezében, az így vagy úgy átment ezeken a dilemmákon. Egészen biztosan a fiam is. De ha a felfedezés mindig csak a sose látottra korlátozódna, akkor nagyon hamar azt mondhatnánk: kiismertük a világunkat. Nincsen már új a nap alatt (pedig van: a szüntelen változás gondoskodik róla.)

Különösen kedvelem Péter fotói közül azokat, melyek már meglévő, a természet vagy éppen mások által teremtett alkotások szépségeit fedezik föl, emelik ki. Láthatólag ő is örömmel és kedvvel örökíti meg az ilyen látványokat. Mint ezeket itt...

Bécs, 2014

Bécs, 2014

Bécs, 2014

Hallstatt, 2014