Jégtörés (2)

CsP: Dimenziók (Obertraun, Ausztria, 2014) - fotós szem talált rá

Legelőször akkor kezdtem a fiam fényképező szándékára jobban fölfigyelni, amikor hétvégeken sort kerített egy-egy közelebbi vagy távoolabbi kiruccanásra. Egy-két nap, olykor három, az országon belül vagy a határokon túl... És mindig sok-sok képpel a tarsolyában tért meg.

Távol élünk egymástól, sok száz kilométerre, ezért legtöbbször virtuálisan vettem tudomást mind útjairól, mind a termésről; kissé furcsa virtualitásról beszélni akkor, amikor az egész fotózást uralja ma már a digitális technika, s az egész világ be van rendezkedve úgy, hogy amit ma itt, Csíkszeredában lefotóz valaki, az pár perc múlva akár egy Hongkongban élő is megtekintheti, ugyanolyan minőségben...

Virtuális vélemények virtuális képekről... Végül is ez lesz majd ezen a helyen a továbbiakban is.

CsP: Koncertterem a föld alatt (Aggtelek, 2014)  -  a hely szelleme szülte kép

Egy ideig nehéz volt eldönteni, hogy a kalandvágy-e a nagyobb fiam utazgatásaiban, vagy a fotózni való tájak, látványok keresése. Hiszen egyik is, másik is kellő vonzerőt jelenthet egy ember életében. Az pedig lehet természetes velejáró is, hogy ha valaki utazik, fényképezőgépet visz magával és megörökíti az útvonal jelentősebb látnivalóit.

A minden áron fotózni vágyónak nem föltétlenül muszáj utazgatnia ahhoz, hogy témára leljen: fotós téma bárhol akad, talán még a légüres térben is. Csak gép és kedv legyen hozzá. A haza hozott fotós trófeákat nézegetve-elemezgetve még csak fokozódott a zavarom: láttam olyan képet, amiről határozottan lerítt, hogy az utazás okán született. De olyanokra is egyre bővebben akadtam, amelyek arról árulkodtak, hogy azért kerültek lencsevégre, mert készítőjük hirtelen fotós szemmel nézett végig a világon... És nagyon sok esetben a szempontok óhatatlanul összekeveredtek.

(Folytatom)