Jégtörés (8)

Péter fiam nem egyszer szögezte le: számára a természet az, ami személyes vonzerőt jelent. Azt fotózza a legszívesebben, ami a természetben megesik, kialakul, feltűnik vagy éppen csak káprázatként néhány pillanatra megmutatja magát. A természet eléggé zegzugos és kellően kiismerhetetlen ahhoz, hogy mindig új legyen. Még akkor is, ha látható jelenései nagyon emlékeztetnek egymásra. Vagy éppen eszmei alakzatokba rendeződnek.

Ebben természetesen igaza van. Csakhogy a természet nem csupán a fű, a fa, a víz, a szikla, a tenger, a bozót, a havas hegyek és völgyek. Terméaszet a falu és a város, az állat és az ember, az égitestek és a felhők, a hullámok, a tűzhányók, a barlangok mélyei, a földrepedések - hadd ne soroljam tovább. Ebben a képi univerzumban mindenki megtalálja a neki tetsző, a számára kellemes közeget. Megtalálja a sugallatot és talán a gondolatot is, ami elvezet a természet örök körforgásának tételéig.

Ehhez nyújt képi bizonylatot az alábbi két CSP-fotó.

CSP: A tavasz árnyéka

CSP: Vállkendő