![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5Fv0nvPu2fIi-ddYvEfax1vcvMK_FJRvr2j4poAW2fmOuoJbSMqRZpkdANUFHeCTKvtUOKdZaTBr8scbHrGm1zjfkYFPpYRq2XkBZHSioufAdH3r9jfQVRAdtzgkZxz3W2eCi9TVJSZ0/s320/pancevo.jpg)
Dicsőségének, stratégiai fontosságának meg is lett a böjtje: 1941 áprilisában a jugoszlávok arra kényszerülnek, hogy felrobbantsák s így állják útját a német csapatoknak. Ám mivel ez nem sikerült, sőt a németeknek sikerül ki is javítaniuk, hogy aztán majdnem a háború végéig használhassák, sorsa további bizonytalanságban volt.
1944 áprilisában és szeptemberében nagyszabású amerikai szőnyegbombázás rombolja porig a büszke belgrádi hidat, a pusztításról készült légi felvételek, a becsapódás célkeresztjével és a robbanások nyomaival pedig azt a technikai fejlődést érzékeltetik, amivel a második világháborús harci gépek rendelkeztek: a legapróbb részletekig képesek voltak rögzíteni és érzékelni a mélyben keletkezett pusztító nyomokat (alsó kép), az eredményesség látleleteit. Érdekes az a precízség, amivel az amerikai légierő kielemezte a hadieseményt, s ehhez az animált fotóelemzést hívta segítségül, kétszeres tanúságként használva fel a képírást (felső kép).
A híd kálváriája azonban nem ér itt véget - tudjuk meg az El nem mondott történetek (Povesti nespuse) honlapról - mert a büszke szerkezetet az 1999-es, Koszovó miatti NATO bombázások se kerülték el, bár ezúttal szerencséje volt: a többi Duna-híddal szemben a Petra állta az ostromot és az egyetlen maradt, amelyen a szerb főváros népe mintegy köldökzsinóron át, az élet hétköznapi jeleit küldözgette egyik partról a másikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése