Bevallom, a tegnapi bejegyzés és az ott mellékelt fotók csak bevezetést jelentettek egy olyan végjátékhoz, ami minden disznóvágásra jellemző. Ezt pedig úgy nevezik hivataloskodó stílusban, hogy "a nyomok eltüntetése". Márton Ildikó alábbi két képe e végjátékot dokumentálja - olyan döbbenetes kifejező erővel, ahogy egy-egy sodró erejű zenei mű végét zárja le felkavaró, mindent eldolgozó hangzatokban az ihletett zeneszerző. Szavaimmal tán hozzá se férek e nagyszerű fotókhoz, hagyom hát őket élni, beszélni egy dicstelen, ám az ember számára annál örömtelibb viadalról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése