I. Székelyföldi Fotó Biennálé

Ezt is megértük, pedig személyesen nem igazán hittem a sikerben. Azt tapasztaltam lépten-nyomon, hogy a székelyföldön, mint mindenben, a fotóban is dívik a széthúzás, az egészségtelen könyöklés, a lejáratás praktikája. Ennek ellenére, az év eleji kiírás sikerrel járt: két nap múlva megnyílik az a rangos tárlat, amit a biennálé szervezőinek felkérésére beérkezett anyagból összeállt.

De beszéljenek a technikai adatok, részletek úgy, ahogy azt a zsűri - Ádám Gyula, Balási Csaba, Kovács László Attila, Nagy Lajos (a zsűri elnöke), Török Gáspár fotóművészek - szakmai hitelével szentesítette. Ezek szerint a felhívásra összesen 881 db pályamű érkezett, melyből 5 nem felelt meg a kiírásnak ("A" kategória). 876 pályamű elbírálásra került. A zsűri a kiírásnak megfelelően három kategóriában, három-három díjat ítélt oda:

A. Székelyföld értékei kategória:
I. helyezett/AAFR Arany: Erdély Bálint Előd (Székelyudvarhely): Tüzeskő III című alkotása
II. helyezett/AAFR Ezüst: Kristó Róbert (Csíkszereda): Dimenziókapu című alkotása
III. helyezett/AAFR Bronz: Bálint Zsigmond (Marosvásárhely): A világtól elzárva című alkotása

B. Fekete - fehér fotó kategória
I. helyezett/AAFR Arany: Vass Lehel (Székelyudvarhely): Őrszemek című alkotása
II. helyezett/AAFR Ezüst: Haragos Zoltán (Marosvásárhely): Gondviselés című alkotása
III. helyezett/AAFR Bronz: Dezső László (Gyergyószentmiklós): Glazúr című alkotása

C. Színes fotó kategória
I. helyezett/AAFR Arany: Tordai Ede (Marosvásárhely): A titokzatos hölgy című alkotása
II. helyezett/AAFR Ezüst: Kerekes István (Mosonmagyaróvár): Yelena című alkotása
III. helyezett/AAFR Bronz: Baranyi Ildikó (Bukarest): Reggeli röptetés című alkotása

A legjobb szerző különdíjat Tordai Ede érdemelte.

A zsűri ezen kívül mindhárom kategóriában 6-6 db pályaművet külön elismerésben (AAFR Kékszalag) részesített. 

A
Tájművész / Szentes Zágon (Kolozsvár)
Éjjeli aprósznetelők / Mihály László (Csíkszereda) 
Templom téli csendben / Várday Béla (Csíkszereda)
Szénakészítés / Incze Domokos (Csíkszereda)
Csendélet / Antal Levente (Sepsiszentgyörgy)
Győzelem / László F-Csaba (Csíkszereda)

B
Kovácsműhely / Both Gyula (Marosvásárhely)
Pásztorkodás / Moldován Mihály (Négyfalu)
Temető / Vénig László (Nagykároly)
Megkopott ikon / Balázs Ödön (Székelyudvarhely)
Fekete-fehér / Tóth-Piusz István dr. (Budapest)
Maugli / Toró Attila (Sepsiszentgyörgy)

C
Flying moment / Moldován Zsolt (Kézdivásárhely)
Mint hajdanán / Plájás István (Marosvásárhely)
Macskanő / Orbán Enikő (Marosvásárhely)
Szemtől szembe / Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy)
Játék / Gábor Lajos (Máréfalva)
Agromozaic / Urák István (Köpec)

Az I. Székelyföldi Fotóbienálé május 10-én 18-órától nyílik meg s kerül sor a díjátadó ünnepségre.
Helyszín: Kézdivásárhely, Vigadó épülete.

Erdély B. Előd: Tűzkövek III.

Kristó Róbert: Dimenziókapu

Bálint Zsigmond: A világtól elzárva

Vass Lehel: Őrszemek

Haragos Zoltán: Gondviselés

Dezső László: Glazúr

Tordai Ede: A titokzatos hölgy

Kerekes István: Yelena

Baranyi Ildikó: Reggeli röptetés

Zágon a Székelyföldnél

Szentes Zágon ma délután hazatér, egy tárlat erejéig, s a Székelyföld folyóirat (zseb)galériájában akasztja ki fotóit. Talán valamivel többet, mint amennyi itt látható szórólapjára ráfért, de semmi vész - az általa megválogatott munkák rendszerint a javából valók. Gyanítom, hogy ismert igényessége máig nem hagyta el.


Amúgy figyelemmel kísérem munkásságát, örvendek neki, valahányszor (ritkásan, de) hazalátogat, élményt jelent egy-egy HMKK-fotótáborbeli részvételének eredményességébe betekintést nyerni - még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a képeit mindenek előtt a kompozíció, az elrendezettség, a szerzői akarat és ízlés dominálja. Ma is rejtély számomra, hogyan képes uralni a képi valóságot, de tény, hogy amit számunkra megmutat, azt az övének tudjuk.


A fentebb leírtakat ellenőrizendő, el lehet időzni Szentes Zágon egyik lehetséges portfóliójánál, melyet a munkakapcsolatunk révén hozzám került munkáiból állítottam össze.

Vizek, árvizek

Az idei sok árvíz után kapkodhatjuk a fejünket: hol menekült meg egyáltalán talpalatnyi földfelület a víz haragjától? Az az érzésem, mintha az ég egyetlen nagy vízöntő csatornává változott volna és bő kézzel osztogatja mindenütt "áldását", akinek még nem jutott...

Ma reggel Elekes Frici barátom levele ért utól a rádió híradásával szinte egyidőben: szülőfaluját, Siménfalvát ismét ellepte a víz, az öreg Mamát rokonok szállították traktorral biztonságosabb helyre. Nyomatéknak Frici mindjárt látnivalót is küldött: képriport linkjét az újabb, tegnapi udvarhelyszéki vízözönről.

Szinte találomra választottam ki a fotókat készítő Dávid Tünde felvételei közül azt, amin úgy vélem, hogy a helyzet minden lényeges eleme rajta van: a megbecsülhető vízszint, a megmocskolt környezet jellege, a kiáradt vízfelület kiterjedése, a házak állapota - egyszóval mindaz, ami az esemény dokumentálásához szükséges. Természetesen, a legtöbb kép statikus, helyzet után konstatáló, akció nélküli, már-már halott. Inkább kárfelmérésre, mint riporteri munkára emlékeztet. Bár találni a felvételek között néhány jól megválasztott életképet is, különösen egy fogott meg, amint a siménfalvi utcán a helybeliek egy csoportja menti, ami még menthető...

Hasonló szemléletű a riport mellé illesztett, szerzőjét fel nem tüntető videó is, bár ott már cselekményesség és részletezés is több van, a lényegen azonban mit sem változtat: nem könnyű a kívülről érkező riporternek akár post festum is, úgy rekonstruálni az események lényegét, hogy az ember részesének érezze magát a történéseknek.

Pedig ez a fotótanúság végső értelme!