Pünkösdi fotósszemle...

...lesz holnap a csíkszeredai Szabadság-téren, a megyeháza külső falaira aggatva több mint 60 székelyföldi fotós képeit. A II. Székelyföldi Napok pünkösdi processzióba torkolló zárónapján fotópikniken mutatkoznak be öt város (Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda) fotóklubjai, fotóegyesületei, néprajzi és szakrális jellegű fotográfiákkal.

Szabó Attila: Gótika * Az ég felé

A kiállítás egyik ötletgazdája, a Prisma fotóklubot vezető csíkszeredai Szabó Attila két saját fotójával is illusztrálta, hogy ő miképpen is képzeli el saját alkotói jelenlétét. Az itt látható két fotó (Gótika, illetve Az ég felé) a meghirdetett téma igényes megközelítését, belülről jövő megfogalmazását sejtetik. Ugyanakkor magán viselik a hely szellemét - vérbeli csíksomlyói atmoszférát árasztanak a mindig megújuló és egyben örök pünkösdi gondolatvilág mentén.


A fotópiknik tanulságaira még visszatérek.

Madárlátta

Nem ázott el az idei Fotópiknik s nagyjából ugyanazt a forgató-

könyvet követték a szervezők, mint első alkalom-

mal. Az ötletgazda Szabó Attila minden esetre következetesen az élen járt a kiállítók között, s hozta a helyi Prisma fotóklub aktív tagságát is magával.

Egységes, közös gondolkodásra mozduló csapatnak bizonyultak a Szeptemberi fotósulisok néven ismert baráti társaság tagjai (közéjük álltak az oktatóiknak számító Ádám Gyula és Molnár Attila is), közülük Borbáth Áron szánta rá magát, hogy blogjában megörökíti ezt a madárlátta tárlatot. Másfél órát töltöttem a központi park árnyas fái alatt, elnézve a munkák kifüggesztését, hallgatva a fősétányon a parkba özönlők kommentárjait, kérdéseit és visszatérő motívumként hangzott el az az igény, hogy legalább egy-egy eligazító plakát magyarázza el röviden, még a fák között kiaggatott képek sora elején és végén (gondolván a helyszín kétirányú megközelítésének lehetőségére), kik és milyen céllal rendezik meg a kiállítást.

Az érdeklődés óriási volt. Igaz, Borbáth képei nem a tumultust, az ötletet igazolni látszó demonstrációt követték, hanem hogy rálátást kapjunk - ha csak részlegesen is - a tárlat folyamatára. Amelyben a Szeptemberi fotósulisok - Márton Ildikó sugallatára - annyira komolyan vették a július 28-i bejegyzésemben (Zsák) írottakat fotó és vers kapcsolatáról, interakciójáról, hogy nekiálltak a verseskönyveimnek és annyi illő idézetet szedtek össze saját fotóik képi és hangulati világához, hogy szinte teleaggatták velük a képeik alját.

Sikerült meglepniük (némileg zavarba is hozniuk), de végül is, ha kedvük telt benne, egye fene, amit írtam, végül is komolyan gondoltam. Örvendek, hogy más is.

Fotók a parkban

Két évvel ezelőtt a csíkszeredai városnapok Pityóka-

fesztiváljá-

hoz kötődő, szabadtéri fotó-

mutogatás-

ként él emlékezetemben, amikor is a város vállalkozó kedvű fotósai a bokrok-fák védőőrizetében felaggatták legjobbnak vélt fotóik friss kínálatát - ki állványon, ki szárítókötélen, ki ahogy érte...

És ahogy tódult az allékon a vásáros kedvű nép, úgy nőtt a népszerűség is...

A tavalyit kihagytam, nem voltam a városban. Az idei nem tudom, milyen lesz. De Márton Ildikó ötletes plakátját, hívogatóját ide teszem, kedvgerjesztésül. És aztán majd beszámolok mindenről, amennyiben érdemleges tanulságra bukkanok.