![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjRk0uYMvSNL5LeiTDAYX45JU-DlHR7oXz-5qm6dly4Qs5HeBy8CXjk06DvJoFWkJRdLmPzJh5qlfeeHt0fzFZ-o_xjF6Tr2bBkM03prm-nTGRvrNHvSRFEcZX7E_dTtpQVqwq0MevxW4/s320/fotografia_napja_adam.jpg)
Nincs miért szégyenkezniük a magyar-
földieknek: hozzájárulásuk a világ fotóművészetéhez tényleg látható erejükön és nagyságukon túli nagyságrendet jelent.
Ádám Gyula küldte ezt az életképet erre az alkalomra a blognak, s mint a jó fotós, aki egy képpel mindent tökéletesen elmond, ezúttal is remekel: szellemesen őrizte meg a szerencsésen ellesett csíksomlyói pillanatot (Kájoni János szobra előtt a kolostor belső udvarán) arra az alkalomra, amikor súlyos mondanivalót is képes hordozni felénk.
Számomra a kép egyértelműen sugallja a fotográfia tényleges demokratizmusát, elterjedését. Mert ha már a papok is fotografálnak (s nem is akármilyenek, hanem a ferencrendiek), akkor tényleg mindenki fényképez ezen a földkerekségen. A fotótanúság tehát óriási. A felelősség is, akár csak a szelekció...
Ui. Közben Ádám Gyula jelentette, hogy csütörtökön, 2009. augusztus 27-én menetrend szerint lezajlott, a fotográfia napjára készített Megőrzött történelem - régi fotográfiák az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület archívumából című kiállítás megnyitója Csíkszeredában. (Az eseményről szóló képriportja itt látható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése