A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biró Károly. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biró Károly. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. július 11., szombat

Múlt idő

A szén fojtó szaga elillant, az öntött vasaló új parázsra vár. Éppen mint a mesebeli táltos...

Hogy mikor kapja meg, egyelőre nem tudni, a háttérben pihenő asszony alakja nem sok jót igér. Annyit biztosan el lehet mondani róla, hogy a fáradtság kétoldalt valósággal omlik le a derekáról. A karját is talán azért tartja ott, hogy le ne omoljon egészen.

Kinn a nap erővel támad, benn a senyvesztő homály.

Biró Károly, akit a nagyváradi Tavirózsa fotóklub egyik alapemberének ismertem meg, remek beállitásban mutatja fel a kiszolgáltatott ember nyomorúságát, elesettségét. A kisember majd mindenik képén jelen van. A művészi eredményből itélve ez a fotós világa. Innen jött, itt van otthon. Ez nyilik meg a számára.

S általa a számunkra is.


2009. április 14., kedd

Emlékszel?

A múlt század végi, nagyváradi fotóiskola egyik markáns képviselője, Biró Károly nevéhez fűződik ez az igen hangulatos, őszinte kép, amely nem csak a pillanatot, hanem az előtte és utána lejátszódó eseményeket, gesztusokat is magába sűríti.

A felszabadult nevetés, a két ember közötti, kimondatlanul is összhangteremtő egyetértés és mindenek előtt a lepusztultságában is otthonos, kisszerű környezet egy leélt élet emlékvilágára tereli a figyelmet. Arra, amire emlékezni lehet és kell.

A szépre, a jóra - ami a lélekben kincsként megmarad. Biró Károly fotói az emberi tartás és nosztalgia forrásainak tövéről fakadnak.