Fotónapló: Egy nyírfáról (8)

2015-11-21: a cinkék ekkor még vidáman kergetőztek

Végre, valami esemény a láthatáron!
Az történt, hogy tegnap, november 24-én lehullott az első hó. Előtte való napokban az ablakban álló etetőt látogató cinkék még azt hihették, hogy hosszú, szelíd őszben lesz részük, hirtelen fehérségbe ébredtek. De már napokkal előtte szoktattuk őket a fehér színhez: a konyhaablakra fehér, sűrű függönyt akasztottuk, hogy a reggeli lámpafény ne zavarja a reggelizésüket. (Amikor ugyanis érzékelik, hogy az ablaküveg mögött mozgás történik, óvatosan továbbállnak. És olyankor hoppon maradnak.
Tegapra azonban már megszokták a leeresztett függöny jelenlétét és bátrabbak lettek, mint voltak valaha. Gátlástalanul heccelődtek, kergetőztek, űzték el egymást az etető mellől - akárha valami csinytevő, vásott gyerekek lettek volna.
Aztán ma már a nyirfa is bekeményitett nekik, ami a fehér szint illeti: a fehér nyirfakérekgre fehér hó hullott, ráadásul a reggeli félhomály miatt a villanó is bekapcsolt, így minden hangsúlyosabb fényerősségben jelenik meg, már-már valószínűtlen festményként. Én perdig elképzelem, milyen lesz majd az, amikor a vézna ágak csak úgy roskadnak a hótól, roppannak a fagytól. Igen, idebent könnyű álmodozni...

2015-11-24: függöny került a konyhaablakra

2015-11-25: hó és villanófény + nyirfakéreg: festői hatás

Fotónapló: Egy nyírfáról (7)

A kihagyások immár szinte természetesek. A természet életében a változások más ütemhez igazodnak, mint a mi híréhségünk, újdonság-igényünk. Az ember habzsolja a váratlan eseményekről szóló beszámolókat, ki van éhezve a változatos látványra. Nyírfám azonban nem szolgál ilyesmivel. Látom: éli a maga életét, többnyire vegetál és ismétli önmagát, mint az öregek.

 2015-11-12

 2015-11-13

2015-11-16

November 12-én és 13-án, majd 16-án készítettem "látleletet" az ablakon keresztül. A madarak mindegyre berepültek a képbe, már nem is törődtek a kamerával, az ágak egyre csupaszabbak, már csak finom "metszetként" vannak jelen az ablak síkjában - átlátszó függönyt alkotva. A fényviszonyok rapszodikusan változóak, a felhőzettől függően, s amikor felragyog a délutáni napfény, olyankor mindent aranyba von. Igaszi "madarak órája" az a pillanat...

Fotónapló: Egy nyírfáról (6)

Néhány napig pihentettem a témát, bár minden nap szorgalmasan fotóztam az egyre rozsdásabb és kopárabb kis fácskát. Addig-addig, hogy a hét végén (november 7-8-9-én) látványosan el is vesztette koronájának nagy részét. Nem lett csupasz, de - megkopaszodott.

Balról jobbra: 2015-11- 07 -08 - 09

Amíg napsütéses őszi napok jártak, addig tartotta magát: de elég volt hétfőn, 9-én egy erősebb fuvallat a Hargita felől, amely aztán egész napon át kitartott, gyakorlatilag levetkőztette a nyírfát, olyannyira, hogy most már szinte minden belóg a képbe az út túloldaláról. A madarakat már nem is említem: szinte mindig ott tanyáznak a fán.

(Még annyit: olykor váltogatom a távolságot és a szöget, hogy bizonyos elemeket jobban kiemelhessek. Túlságosan unalmas lenne, ha a képkivágat statikus maradna.)

Fotónapló: Egy nyírfáról (5)

2015-11-04

Már két napja sürögnek-forognak a cinkék az etető körül. Nagyjából azt az időt használják ki, amikor a délutáni fényviszonyok arany fénybe vonják a nyírfát. Nem csoda, ha mindkét napon - november 3-án és 4-én is - könnyedén sikerült elkapni egy-egy gyanútlan látogatót: éppen abban a pillanatban repültek a képbe, amikor elkattant a zár.

Fotónapló: Egy nyírfáról (4)

2015-10-29

Hét végén világítani-rokonlátogatni jártam a Mezőségen, a nyírfa azalatt háborítatlanul élte őszies napjait. Indulás előtti napon még készítettem egy állapotképet: szép, napsütéses délután volt, feleségem megrakta a madáretető alját napraforgó maggal, hogy ha távollétünkben a cinkék rákapnának a nassolásra, makkor akadálytalanul tehessék. A múlt csütörtöki reggelen már mínusz 7 fok senyvesztette a lombkoronát, mely tovább ritkult, s már az autóforgalom is át-áttűnik a megsokasodott lombréseken.
A hétfő, vagyis a tegnap már fokozottan őszies arcát mutatta: a délutáni nap párásan bágyadt volt, de az alkony előtti búcsúnapsütésben gyülekezni kezdtek a naptól búcsúzó madarak: egyikük észrevehető valamelyik ágon. S látható a napraforgó mag kupacán is a fogyasztás mértéke.
Amúgy most már minden rehggel zord és vacogtató. Az ablak alatti autók deresen vacognak, a nyírfa még maradék lombját hullatja. És a madarak kedvelt gyülekezőhelyévé válik.

2015-11-02

Fotónapló: Egy nyírfáról (3)

2015_10-26

Hagytam kissé telni az időt, emiatt felgyűltek a kommentálni valók.  Csíkszeredában vagyunk, s a ma reggeli fagy után elmondható: beköszöntött az ősz. Mínusz 7-8 lehetett, a gépkocsik tetején-szélvédőjén becsületes  rétegben állt a dér, a fák egy része egyből ledobta a leveleinek a felét - nem így a nyírfa, aki szintén vesztett a lombjából, de még tartja magát.
Mikor feltámad a szél, bizony, ki-kitép a frizurájából egy-egy maréknyit...
Ugyanakkor megjelentek az ágain reggelente az énekes madarak, különösen a széncinke, s figyelik a konyhaablak peremét. Azt hittem, emlékeznek még tavalyról az ablak balfelén álló műanyag etetőre, de ezt nem hiszem, ez már egy új nemzedék, inkább az történt, hogy az alsó szomszéd elkezdte kiszórni a magot az ablakpárkányra, ami közvetlen vonzóerőt jelent számukra.
Tény, hogy készülődünk a hidegre. Ami azt jelenti, hogy a szúnyoghálót is sarokba állíthatjuk, hiszen most már feldobta a talpát a legedzettebb szúnyog is odakint. Remélem...

2015-10-27

2015-10-28

Fotónapló: Egy nyírfáról (2)

2015-10-25.

Alig telt el egy nap, újra jelentkezem. Így van ez az elején: minden rezdülést fontosnak vél az ember. Annál is inkább, mert látszólag könnyű a dolgom: a képkivágás adott (az ablak kerete), a beállítás automata, különösebb képszerkesztő eljárást nem kell alkalmazni (az egy körülvágást leszámítva, ugyanis nem állványról dolgozok). A képdokumentumot meghatározza még az ablak elé illesztett szúnyogháló, amely alig észrevehető maszkként viselkedik a képen, de jelen van és befolyásolja a színárnyalatot. Ami máris észrevehető a tegnap és a ma között, az a lombozat enyhe megritkulása. A tegnapi borús idővel szemben ma ismét rásegített a napsütés a lomb bearanyozódására, de a ritkás lombok között már kezdenek előtűnni a lombon túli látvány elemei, amelyek késő ősszel és télen majd teljességükben is megmutatkoznak.

Fotónapló: Egy nyírfáról (1)

Konyhaablakom előtt áll egy csinos nyírfa. Nem mondom, hogy olyan, akár egy menyasszony, mert eléggé koros, viszont, ahogy látom, agyongyötrik a szelek. Sokszor elnéztem, miként mutat az ablakkeretben évszakonként, havonként, sőt, hetente vagy akár naponta is változó koronája. Tegnap délutántól úgy határoztam, hogy végigkísérem lombvesztését, téli életmódját, majd újabb lombosodását. Dátumot nem tűzök magam elé, mert az megmerevítené a (fotó)játékot. Egyelőre itt van kettő napi látlelet (kamerafelvétel?):

2015-10-23

2015-10-24