A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. február 26., péntek

Késik a postás


Európának ama részén, ahol élek, napok óta olvad. Csepeg az eresz. Csobog a hólé. Dalol a csatorna. Roskadnak a hókupacok. Rendesen takarodik a nagy hó.

És akkor a lányomék Torontóból jelzik, hogy két napja hull a hó. Most meg Dancs Artur izent New Yorkból dekoratív, életes fotójával és a mellékelt néhány sorral, hogy Amerikára rászabadult a fehér veszedelem. Ki tudja, hányad ízben már ezen a télen.

"Roppintja ám rendesen már második napja - így Artur. - Tartok tőle a jó öreg kínai postásunkra is hiába várunk ma. Késni fog. Ha jön egyáltalán... Ebben a rettenetes nagy hóviharban... Helyszín: Elmhurst, NY. Időpont: 2010. február 26."

A küldött eseményfotó azért jó, mert rajta van maga az akció. Az, ami éppen történik. Úgy, ahogy éppen megesik. Nyakig a banalitásban. A pillanat néma zenéje: a hózizegés, a csöndbe fulladó táj, a lepel alá készülődő postaládák, minden elképzelhető következmény az origótól jobbra és balra.

2009. augusztus 15., szombat

Kerékpáron


1938 novemberében a The National Geographic Magazine akkori legújabb számában bizonyos Dorothy Hosmer gazdag fotóanyaggal tüzdelt útirajzban számol be arról, hogy milyen kalandos utat tett meg azokban az években Romániában, méghozzá kerékpáron (An American Girl Cycles across Romania). Irása a nagy tekintélyű, népszerű tudományos folyóirat fő helyén jelent meg és ma már ritkaságszámba menő archiv anyag.

Az igen fiatal, csinos kalandornő Cernăuţi-nál lépett be az országba, s mindjárt lenyűgözi a moldvai templomok és kolostorok világa, de megfordul Bukarestben is. Később meg különösen a szász-román-magyar együttélést jelentő erdélyi tájakon (Nagyszeben, Nagydisznód, Gernyeszeg, Beszterce, Gyulafehérvár, Kolozsvár stb.) időz el s készit igen jó minőségű úti felvételeket, amelyeken mindenek előtt az ember szerepel a középpontban. Érdeklődéssel fordul a karakteresen pittoreszk cigánytársadalom felé is.

Szövege kevésbé a friss élményekre, mint a Romániát lakó népességek együttélésére vonatkozó történelmi és demográfiai információkra összpontosit, az élet megörökitésre váró pillanatait elsősorban a fényképezőgép objektivjére bizza. Útjának ez a hozadéka valódi fotótanúkat őrzött meg számunkra, köztük találkozását egy korban hozzá közel álló román nemzeti viseletbe öltözött szépséggel a Szeben melletti Resinár (Răşinar, németül Rechinar - a 16-18. században Nagyszeben román jobbágyfaluja) községben. Háttal, a biciklit tartva maga Dorothy áll...