Blogvizitek (10) - Terepszemle

Igaz, hogy ez a vizit amolyan terepszemle is, de ezúttal a blog címét idéztem, ahogyan Csikós Gábor elnevezte tűnődő, enyhén fanyar, máskor humorosan csípős, éles szemű bejegyzéseit, s még inkább képi rögtönzéseit. Kólön élvezet figyelni azt a magabiztosságot, amivel a körülötte zajló események közt válogat, meglátva bennük mindig azt az apró, de kimondásra termett tanulságot, amit aztán fotóival alátámaszt. Olvasmány is, képi élmény is az egykori riporter által összehordottm immár gazdag megfigyelés-építmény.


Kedvenc terepe az utóbbi időben a magyar főváros körüli erdőség. Budapest tüdeje, a nagyvárosi ember nyugodt tűnődésének a színhelye. Meg - hogy stílusához igazodjak - a bunkóságáé is. Pompás fotóval is igazolja ezt: egy színpompásan rikító, csupa bűbáj és kellem eldobott karácsonyfát talált a vézna, szinte csemeteerdő szürkésbarna, téliesen "öltözött" fái között. A kontraszt akkora, hogy az ember mesére gyanakszik - valami nem igazán van azon a helyen, ahol lennie kell. Vagy a fenyő, vagy az erdő... S így válik a fotó, egyetlen személy jelenléte nélkül is a cselekvés fotójává. Aki ismeretlenül is összehozta ezt az önkénnyel párosított látványt, az nem tudja, milyen világon él. De mi már tudjuk - ez a kép is segít megérteni.

Esti gyors

A mellettünk elrobogó esti gyorsot megfigyelni is kunszt, nem hogy még le is fotózni. Amiből nem marad végül semmi egyéb a suhanás elnyúló csíkján, illetve az utána bámuló elnyíló szájú csodálkozásán kívül.

A dombóvári Tilinger Sándor erre is vállalkozott, mint annyi mindenre az életben. Amely egyenes volt ugyan, ám mégis mozgalmas, mint maga a magyar fotómozgalom, amit teljes mellszélességgel átélt és maga is formált. Mondható ugyan, hogy mindig a mű az elsődleges, és a fotós akár a homályban is maradhat, de ez csak akkor áll, ha nem érdekel bennünket az alkotás és a valóság viszonya, ha csak a látható és körüljárható eredményről beszélünk.

Tilinger Sándor a múlt század hatvanas éveitől kezdve fotózik, méghozzá intenzíven, hiszen egyebek mellett fotóriporter is. De digitális technikára csak az ezredforduló táján tér át. Ez a képe nyilvánvalóan modern digitális cuccal készült, s a kezdetek és az Esti gyors között egy egész élet feszül, amelyből ízelítő lenyomatokat nyújthat az a kis galéria, mely a Káfé főnixen található. De számomra mindenek előtt az út a tanulságos: az a kitartás, amivel Tilinger a választott szenvedélyének hódol. Célratörése már-már olyan jelleget ölt, mint a képén rögzített suhanás fénypalástja: töretlen és tündököl...