A mellettünk elrobogó esti gyorsot megfigyelni is kunszt, nem hogy még le is fotózni. Amiből nem marad végül semmi egyéb a suhanás elnyúló csíkján, illetve az utána bámuló elnyíló szájú csodálkozásán kívül.A dombóvári Tilinger Sándor erre is vállalkozott, mint annyi mindenre az életben. Amely egyenes volt ugyan, ám mégis mozgalmas, mint maga a magyar fotómozgalom, amit teljes mellszélességgel átélt és maga is formált. Mondható ugyan, hogy mindig a mű az elsődleges, és a fotós akár a homályban is maradhat, de ez csak akkor áll, ha nem érdekel bennünket az alkotás és a valóság viszonya, ha csak a látható és körüljárható eredményről beszélünk.
Tilinger Sándor a múlt század hatvanas éveitől kezdve fotózik, méghozzá intenzíven, hiszen egyebek mellett fotóriporter is. De digitális technikára csak az ezredforduló táján tér át. Ez a képe nyilvánvalóan modern digitális cuccal készült, s a kezdetek és az Esti gyors között egy egész élet feszül, amelyből ízelítő lenyomatokat nyújthat az a kis galéria, mely a Káfé főnixen található. De számomra mindenek előtt az út a tanulságos: az a kitartás, amivel Tilinger a választott szenvedélyének hódol. Célratörése már-már olyan jelleget ölt, mint a képén rögzített suhanás fénypalástja: töretlen és tündököl...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése