Eszembe jutott a napokban Zsákai Péter. Aki egy időben mindegyre hozzászólt a Fotótanú-ban írottakhoz-látottakhoz. Jól állt neki, hiszen látszott a blogján is, hogy a fotó világát minden lehetséges oldalról, nézetből és elgondolásból szeretné megközelíteni és ehhez állandóan párbeszéd-partnerekre van szüksége.Egy idő óta elhallgatott.
Most én mentem utána. És megkaptam rögtön a magyarázatot hallgatására: más projektek kötötték le a figyelmét, addigi mindenre figyelésében némileg kikapcsolt, de azt azért nem mulasztotta el megírni, hogy létezik egy Kerekes Zsuzsa nevezetű leányzó, akinek amellett, hogy működik egy remek, több mint egy esztendős fotósblogja, most abban sántikál, hogy egy, a fotós világra rátekintő, eligazító fotós oldalt hozzon létre, Fotós oldalak címmel.
Ez nekem elég volt ahhoz, hogy a feltüntetett láncszemeket összekössem és egyik kellemes meglepetésből a másikba essek. Egyrészt, rábukkantam egy portálra, amelyről messzire leri, hogy egy igen hozzáértő, a fotót benső szívügyének tekintő ember álmodta meg és kínálja fel önzetlenül mindenkinek, aki úgy érez mind ő, de nem csak...
Ugyanakkor megismertem egy igen érzékeny, nagy képzelőerejű fotóst, aki olyan látványait gyűjti be a való világnak, amelyekhez szükség van a saját képzeletre is. Sok-sok képe egyfajta valóságszimfónia: jó példa erre a nemrégiben készült felvétele a budapesti Erzsébet híd korlátjáról. Mintha a holt fém, beton és kő konstrukció megelevenedne a képen és úgy alakulna, töltené be a teret, ahogy az a fotográfia legraffináltabb törvényei szerint elő van írva. a Korlát-absztrakt c. fotó igenis reália, a fotós szeme avatja előttünk tüneménnyé. Rajtunk múlik ezek után, hogy mi is úgy lássuk - hogy ne csak kopott, megunt díszleteket lássunk magunk körül a világból, hanem képzelőerővel megteremtett csodákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése