Mit tehet a fotós nyáron? Jár-kel, vakációzik, alkotótáborokat látogat, okosodik - képei meg csinosodnak, alakulnak, jellegzetességeikben erősödnek.A szegedi Horváth László alkotótáborban időzött egy Szálka nevű helységben, ahol az aktfotózás művészetét tanulták és gyakorolták, értő szakmai irányítással. Blogja tanúsága szerint nagy hatással voltak rá az ott hallottak, s mindjárt egy rövid sorozattal illusztrálta is, hogy tömörségben és jelzésértékűségben képes volt elmenni szinte a legvégső diszkrécióig, amikor a jól ismert és mégis mindig titokzatosnak bizonyuló emberi - esetünkben női - test éppen csak néhány beszédes részlete révén jelenít meg előttünk új s új intimitásokat.
Tetszik az az elegáns hűvösség, ami a fotós képeiről árad. És ez nem a távolságtartásból fakad, hanem elsősorban a merész vágások következménye. Meg az a mód, ahogyan az itt látható képen pl. "megdobja" az egyszerű női test szokásos textúráját a díszítésként használt toll finom grafikájával és a fél mellre alkalmazott színhatásával. Mintha valaki mosolyogna. Az eddigi torzó visszanyeri teljes dimenzióját, sőt, még egy sajátoshoz is jut az árnyjáték által - mintha egy költő erőteljes gondolatritmusát még egy jó rím is erősítené egy meg nem írt versben...
Saját fotóról más tollából különösen élmény olvasni:)
VálaszTörlés