Együtt-lét

Van úgy, hogy az ember szívesen felvállalja a népszerűsítés szerepét; azt, hogy egy általa jónak vélt ügynek szócsöve legyen (így terjednek hihetetlen gyorsasággal tova a jó vagy rossz hírek is...)

A pályázatok, versengések feneketlen tengerének közepette hívnám fel a figyelmet egy olyan, egészen friss kiírásra, amely nagy merítésnek ígérkezik és sok erényét már így, kezdeti formájában is megcsillogtatja. A pályázat kiírója maga a Magyar Országgyűlés, aki azt szeretné, ha jövő év márciusában a versenyre beküldött legjobb anyagból szabadtéri megatárlatot rendezhetne a Parlament előtt, a Kossuth-téren. Az alkalom ugyan enyhén propagandisztikus, hiszen 2011 első hat hónapjában éri Magyarországot az a megtiszteltetés (amúgy csupán leszabályozott szervezeti jogról van szó...), hogy ellássa az Európai Unió Tanácsa soros elnökségét, a cél viszont üdvözlendő: a pályázat tárgya fotókban bemutatni a Kárpát-medencei népek és kisebbségek együttélésének emberi vonatkozásait, hagyományos értékeit, ünnepeit, mindennapjait, azt az "együtt-létet", amiről hallgatni lehet ugyan, de ami letagadhatatlan és századok óta a maga törvényei és bölcs hagyományai szerint működik. A pályázatot tegnapelőtt, hétfőn hirdették meg a www.egyuttlet.eu honlapon, a munkák beadása november 1-30-a között történik, eredményhirdetés pedig decemberben. A kiírási feltételek gyakorlatilag minden pályázni vágyónak lehetővé teszik, hogy bekapcsolódjon ebbe a közös, mega-értékmentésben, amely az én képzeletemben jócskán túlmutat egy kirakat-rendezvény fontosságán, hiszen akkora mennyiségű tényanyagot gyűjthet be a Kárpát-medence jelenéről, amire ritkán van példa a fotós életben.

Örömmel fedeztem fel, hogy a zsűrielnök és művészeti vezető tisztére Korniss Péter fotóművészt kérték fel, olyan jeles alkotók és szakemberek társaságában, akik közül nem egy és nem kettő nevével és munkáival a Fotótanúban is találkozhattunk: Kincses Károly, Hegedűs Dóra, Dorel Gaina vagy Ádám Gyula jelenléte a zsűriben számomra megerősített garancia arra, hogy a majdani tárlat nem a konjunktúra, hanem mindenek előtt az értékek mentén szerveződik, a nyilvánvaló művészeti szempontok mellett a dokumentarista funkciók is hangsúlyosan érvényre jutnak. A felhívásban látható látványterv fotóként való szerepeltetése e blogban inkább a megelőlegezett bizalom és remény névjegykártyájaként fogható fel.