Berlini olimpia, '36

Az 1936-os berlini olimpián Magyarországnak, a magyar sportolóknak piszok nagy szerencséjük volt - tartja számon a (sport)történelem. Egyrészt, nagy számú éremmel tértek haza, köztük számos arannyal, másrészt meg sok állam bojkottálta a hitleri Németországban rendezett sportvetélkedőt az igen feszült, háború előtt álló világhelyzet következtében. Így aztán - állítják a rossz nyelvek - a magyar sportolóknak nem került éppen akkora erőfeszítésükbe tarolni.

A konjunktúrán és a rendkívüli világhelyzeten túl, a 36-os berlini olimpiáról fennmaradt fotókból most jutott Molnár Attila barátomhoz is, aki fel is tette fotós blogjára, s köztük van egy olyan is, mely a magyar és a mexikói lovaspóló meccsen készült, amelynek nyomán a magyarok bronzérmet nyertek. Igaz, ez a győzelem kismiska azokhoz az aranyokhoz, amiket Kárpáti Károly és Zombori Ödön birkózók, S. Elek Ilona többszörös Európa-bajnok tőrvívónő, Csík Ferenc úszó szereztek mindjárt az első augusztusi napokban. Ez utóbbi villámcsapás szerű sikeréről így számolt be a korabeli magyar sajtó:

"3 óra 33 perc 30 mp: Csík olimpiai bajnok!

A közönség abból vette észre Csík győzelmét, hogy a fotóriporterek mind hozzárohantak. A magyar úszók s a vezetők is elhagyták helyüket, Csíkhez rohantak, a boldogságtól sugárzó arccal emelték ki a medencéből. Kelemen Kornél és Tárcsay-Felicides Román össze-vissza csókolta Csíket örömében... Az amerikai úszóvezetők is lelkesen gratuláltak Csíknek, aki alig tudott szabadulni a fotoriporterek gyűrűjéből. A csarnok visszhangzott a magyarok boldog huj, huj, hajrá kiáltásától és a német közönség is a magyarokkal örvendezett. Bravo Csík! Bravó Ungarn! kiáltották mindenünnen, a német közönség is láthatóan örült annak, hogy európai úszó nyerte a mérkőzést."

Tehát a fotóriporterek...

Akiknek mindenhol ott kell lenniük, ahol valami rendkívüli történik az életben, a glóbuszon. És ott vannak! Ha nem te, akkor egy másik vagy egy harmadik, de valaki mindig résen van. Vagy reméli, hogy nem hagyja el a vadász-szerencséje...