Kissé zavarban voltam, nem tudván eldönteni, miként jelezzem illően, hogy az ötszázadik bejegyzéshez értem. Tavaly, február 13-ától, kevés kihagyással, szinte naponta teszek szóvá a fotó és a valóság viszonyával kapcsolatos eseményeket, jelenségeket, kérdésfelvetéseket. Mire hajtsak rá - ötszázadikként?
Végül az élet döntötte el, hogy belebonyolodjak az áttételek áttételébe. Ugyanazon a héten (amely éppen elmúlt) láthattam azt az Ezüst Medvés román filmet, amit egy elsőfilmes fiatal rendező, Florin Şerban készített (Ha fütyölni akarok, fütyölök...), s amelynrek érdekessége nem csak az, hogy börtönben játszódik, hanem hogy a fő szereplőit a rács mögötti fiatalokból választotta ki. A filmet látva megnyugodtam, hogy nem csak a téma és a körülmények pikantériája hozhatta meg a díjat az alkotónak, de filmje se semmi, s a főszereplőből még akár élvonalbeli színész is lehet, ha nem szúrja el továbbra is az életét...
Ugyancsak a múlt héten olvashattam Báthori Zsigmond marosvásárhelyi fotós-fogorvos blogjában arról a szűkkörű eseményről, melyet a marosvásárhelyi börtönben tartottak: Török Gáspár EFIAP (a fotósok Gazsija) odabent készült fotóinak házi bemutatójáról, ahol a művész, fotósok, a fotós benti tanítványai, városvezetők, a börtön vezetősége vettek részt és szembesültek azzal az újabb eséllyel, ami emberibbé és elviselhetővé teszi a benti létet, ugyanakkor megörökíti az életnek azt az árnyékos oldalát, ahová rendszerint nem hatolhatnak be szabadon a fotós objektívek. (1. kép)
Ma reggel pedig, Csikós Gábor blogjában bukkantam rá arra, hogy Cosmin Bumbuţ román fotós egy meg nem nevezett romániai női börtönben a Canontól kapott kamerákkal fotós tanfolyamot szervezett, két hónapon át, hetente két-lét alkalommal, amit 14-en sikeresen el is végeztek, most pedig a Punctum magazin bő válogatást készített az elkészült majd 15 ezer fotóból. (2. kép) Csikós Gábor véleménye szerint: a minőség akár egy kiállítást is megérne.
A "benti" fotókat nézve azóta se tudom feledni, hogy a két világ közötti választó fal mennyire könnyen átjárható, és nem tudni, mikor vagy boldog igazán: amikor sorsodat mások intézik vagy amikor magad sodródsz, szabadon és elesetten, ösztönöktől hajtva a "kint" zegzugos útjain...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése