Kedves jó barátom Egyed Ufó Zoltán, akit bár egy ideje szem elől vesztettem, de azért van az internet, hogy utánajárjon az ember, ki mivel foglalkozik éppen. Ufó pedig rendíthetetlenül dolgozik. Keresi a helyét, a státuszát, a helyet, ahol megvethetné a lábát (úgy tűnik pillanatnyilag, hogy meg is találta, de várjuk ki a végét!), és fényképez, fényképez, fényképez... Ez az állandóság az életében.
Próbálgatott kötött munkahelyeket is, de azokat nem neki találták ki. Az Új Magyar Szó, az Erdélyi Riport, az internetes portálok jók voltak kifutópályának, de művészi önállóságát gúzsba kötik, csorbítják. Mindegyre új és új terveket sző, majd végre is hajtja azokat; most éppen egy Oscar nevezetű projektben van benne nyakig néhány kollégájával együtt, amely a fotóértelmezés, -gyakorlás és -kritika sajátos keverékének teremt fórumot. (Akit ez közelebbről érdekel, kattanjon rá itt.)
Amúgy sajtófotósként is gazdag portfóliót tudhat a magáénak és a számottevő díjak sem maradtak el. Különösen kedvelt műfaja a fotósorozat, amelyről megvan a maga különvéleménye. Az idén januárban terjedelmes interjút adott Ioana Filipasnak (Fotografia.ro), amelyben bevallotta, hogy igazából két malomkő között érzi magát (nem ezekkel a szavakkal mondta, de ez az értelme): a sajtó irányából az a vád éri, hogy túlságosan erőteljes munkáin a művészi jelleg hangsúlyozása, a művészfotózás tábora viszont azt rója fel neki, hogy túlzásba viszi a riportosságot. Hogy így van-e, azt majd eldönti az idő. A Káfé főnixnek szánt riportjai közül kettő is látható már a portálon (itt és itt), pár éve készültek, de igen jellemzőek Ufó következetes törekvéseire. A Fotótanúban látható képe az Óriások c. sorozatából való, önmagában is külön történet, hiszen a 2006-ban Bukaresten keresztül, komoly műszaki segédlettel átvezényelt óriástartály ritka látványosság volt a román főváros népének is, hát még a fotósoknak! De úgy látszik, nem mindenki hatódik meg a méretektől: az "óriás" előterében gyalogoló két szerelőt, illetve a lányt láthatóan saját gondjaik foglalják le, úgy haladnak el az esemény mellett, mintha mindennapjaik megszokott díszlete előtt kapta volna le őket a fotós...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése