![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSrIIzv0vk_QLcqVFw0eePRMLJeiTc5qIzQRHKu9K7b7MoluGKBOIvdB4fAuxTZPV78Do0ZhyAhFK_GdUtfmVWLdCSeF0W2es-m7kMMDceAQ3znqnxRQ0Xloso7mp8ouyuMbwa7q9MTzE/s320/fototanu_12.jpg)
Tavasszal és ősszel, de olykor nyáron is, szinte menetrendszerűen jönnek a nagyvizek, mert a Homoród völgyét feljebb Hargita megye szabályozta, Székelyzsombor, az utolsó székely település a Homoród völgyében már Brassóhoz tartozik, hozzá képest az Isten háta mögött van, amikor szükség volt szavazatokra, mindenki ígérte a gátat, a töltés megépítését, aztán minden maradt a régiben.
Ezek voltak a rendszerváltás előtti idők. Azóta se sokat változott a helyzet, talán csak annyiban, hogy az emberek már egyáltalán nem hisznek az igéreteknek. Annak idején főszerkesztőm kiküldött, a helyszínen vizsgáljam meg, mit lehetne tenni az ott lakók érdekében. Kint voltam. Láttam az emberek nehéz helyzetét. Tapasztaltam, hogy mindenki mosta a kezét. Felfele mutatott: a kormánynál, a pártnál kell közbelépni. Talán a nemzetgyűlési képviselőnél. Ugyan, ki lehet az? - kérdeztem ártatlanul. Nagyot néztek: hát nem tudom? És bemondták a főszerkesztőm nevét...
Annyi történt, hogy a riport megjelent. A kutya ugatott. Hallotta valaki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése