![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXQHL1_TVcdNngecDQM8C8Np-VxuZgCfAYvRZjffyLjgxGBi8PdgheZP-uYXQwk8X243VwXZKSRwr711itNdN6PywQqxRjNtBqoMlDjbLQ3g_8rajl-mbKvyOC78nFpgxFYtvt9WYk9L0/s320/fototanu_14.jpg)
A tanyán a helybeliekkel beültünk az ivóba, s már csak jókor este bújtunk elő, amikor már megbeszélgettük a lenti és ma fenti világ minden baját, bánatát, s hogy öröm is legyen az ürömben, sörökkel múlattuk az időt.
Mikor a szállásra kísértek volna vendéglátóim, botorkálós, zegzugos, elkertelt ösvényeken bandukoltunk a tanyaházak mentén, az alkonyatban. Úgy fénylett az őszi sár az úton, mint valami feltúrt csodaaszfalt - akár csak a csíkszeredai Derzsi Gyula fotóján. Akkortájt került hozzám a kép közlés végett, meg is jelent valamikor az Előrében, most meg előkerült a roppant halomból, s előhívta bennem tanyai kalandom régvolt pillanatát.
Az ilyen mélyen átázott, sok-sok csizmától összejárt-feldagasztott, sárosan fénylő gyalogösvény mindennapos élménye talán mindnyájunknak, a mellékelt fotó azonban igazi művészi alkotás!
VálaszTörlés