Lejöttek a nyájak...

Ki emlékszik még a június 2-i bejegyzésre? Hisz nem is olyan rég volt... Abban Egyed Ufó Zoltán egy remekbe sikerült téli helyzetképét - pontosabban utcaképét - láthattuk, a tömegjelenetekre jellemző kompoziciós gazdagsággal.

Már akkor félretettem, "jobb időkre" annak a képnek az édestestvérét, egy másfajta téli menekülést a váratlanul érkező zimankó kellős közepében.

De ez az "édestestvérség" nem abban áll, hogy egyazon szerző az apjuk, hiszen egy fotós könnyen lehet munkásságán belül saját magával vitába szálló, olykor magát meg is tagadó, túlhaladó, stilusváltó stb.

Az emlitett két kép történésben, szellemiségben és történetben származik ugyanattól a kéztől, szemtől és művészi felfogásból: az egyedufói mesés hangulatteremtésből.

Lejöttek a nyájak, mert nyakunkon a tél... De ezt úgy is mondhatnánk, hogy nyakunkon a tél, hát lejöttek a nyájak. A tény, hogy a tél és a nyájak az estéli utcán találtak egymásra, szédületes kavargásban. Ezt a pillanatot ábrázolja a fotós - felejthetetlenül.

Halál, 3-szor

E három képet szándékosan illesztettem egymás mellé. Ugyanis összetartoznak, bár valós időben úgy tűnik, nem egyszerre készültek, legalább is szerzőjük, Kucsera Jenő szándékai szerint nem.

Az első kép, ami a kezembe került, a tömbházak előtti közelképben látszó, nyomasztóan zsúfolt temető. Címéül a fotós A temetők a küszöbig érnek címet adta, ami tökéletesen fedte mindazt, amit a kép ábrázol. A fotó értéke az erős kontraszt: az élet zsúfolt jelét jelentő tömbházak rendje és a többé-kevésbé dülöngélő sírkövek között. Érdekes, de inkább riportkép.

A második képet egy fotópályázaton pillantottam meg, s rögtön feltűnt, hogy ugyanaz a kiindulópontja, mint az elsőnek, a fotós azonban halszemű lencsehatást manipulált rajta, amitől a látvány nem csak hogy érdekes lett (a halszemű látásmód konvenció és hamar kiürül, mint minden technikai trükk, ha nincs mögötte komoly üzenet), hanem fenyegetést, veszélyt, felénk irányuló agressziót sugall. A címválasztás ezúttal is segített: Soha többé háborút! És bár egy temetőben nem föltétlenül háborús halottak nyugszanak, mert az élet rendje a kaszás állandó működése, az ember hajlamos elfelejteni ezt a kis csavart és elfogadja a kép békeharcos sugallatát.

A harmadik fotó a legfrissebb, láthatóan már digitális technikával készült, a fotós a Holokauszt címet adta neki. A gondosan kivágott dombormű részlet egy, az esemény megörökítésére emelt emlékműről az íveltség, a második fotón alkalmazott halszemű technikára emlékeztető optikus torzulás folytán méreteitől függetlenül is monumentálissá válik.

A fotós nem csupán a képi elemekkel, de a szavakkal is jól gazdálkodik: pontosan tudja, mettől meddig tart a manipulálás felelőssége.