![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_1bmpVK5Zjmf-N8uz6e65-kzmk_GjZ5FKuy9sVkOC3XybXSKzxg7gAv3ZqjMd2lqbdbn9ykNaYvbb7U4stjkAIYe60XO45InQR31FCzlRLjp5nLbosS9Y0noQWaleOV00OjGBGONNJEM/s320/fototanu_42.jpg)
Itt most csak egyről rántom le a leplet, mely egy erősen vastartalmú borvízforrást ábrázol, a maga vad és rendezetlen festőiségében. Olyan, mint egy fájdalmasan szétnyílt, eltátott száj, amelyből véres nyál csorog le, havasi növények és mohos kövek között. Döbbenetesen élénk a két alapszínből és annak tucatnyi árnyalatából építkező színvilág. A képen hangsúlyosan ott van az is, ami tulajdonképpen nem látszik: a föld mélyének titokzatos üzenete, a forrás világra nyíló lélegzete, mely nyirkosan elszivárog lefelé, amerre a patakok igyekeznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése