![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOiKm8RAR5jM0vn2EKq5WA85krILjeom4XsxUFHjFbTcXHLeeTkyABERBVmyz9xs_s-WVBfdijajGisHIj4gdcBb2NkNlWLHsjju0I9Z-hlzlBsD77ZQb5MMnb8Mc58MhhTwm8bozueDM/s320/fototanu_26.jpg)
A kolostor falai között ma is muzsikálnak a gyerkőcök, valami makacs, szűnni nem akaró buzgalommal; azzal az elszántsággal, ami belőlem sajna, hiányzott. Amikor hegedűmön gyakoroltam, tekintetem szívesen kalandozott el a boltívek metszéspontjain, a gótika rengetegében, s figyeletlenségem miatt tanárnőm mindegyre az ujjamra koppintott.
Egyetlen kellemes élményem van a kolostorból: a szünetek alatti bújócskázások az árkádok, labirintusok és egymásba nyíló folyosók között. No meg az a pillanat, amikor kérésemre nagy nehezen, megfutamodó szökevényként kívül kerültem az iskola kötelékéből és már mint más iskolába igazolt diák, hallgathattam végig e teremben elhagyott osztálytársaim évvégi koncertjét...
Székely Sándor fotója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése