![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWg9Z1FHFYPW9DNFZsOeHA8jofJcgZI3S6QuBXngBeETsl2b5AZvJdhyphenhyphenMDcWVHpZL4dFw8agH54QzG4yI9zv3AQme4JC9Vh8DIpgSL2q4OHIVTmpXKW9aldY34isIlkcAzSRrb9fl1__Q/s320/fototanu_45.jpg)
Az erőteljes szimbolikával, igen sűrített mondanivalójú képsor az 1989-es rendszerváltás utáni napokban futott be a bukaresti Romániai Magyar Szó szerkesztőségébe, s azonnal közöltük. Rajta van mindaz a nyomaszto, ugyanakkor komikus abszurditás, ami azokat az éveket és hónapokat jellemezte, amikor volt ugyan jégszekrényünk, de sokszor nem volt hozzá elektromos áramunk. És volt templomunk, de a betonkaszárnyák árnyéka vetült rá. Volt sajtónk is, de kényszerzubbonyba húzva, drótkerítés mögött, fogolyként.
Azóta se láttam ilyen hatásos és néma tanúságot a nem felejtendő múltról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése