Szeretem Ilyés András-Zsolt korai képeit, amikor az RMSZ szerkesztőségét bombázni kezdte színes papírképeivel. Azóta se adta alább, sőt vers- és prózaírással is sikeresen kísérletezett már, de ami az itt közölt képén - és annyi más, az ezredforulón készült társán - megnyilvánul, az a pillanat természetessége, az ünnepi helyzet sutasága, a gyerekkor megannyi gátlása, visszatartott öröme, a falu ellentmondásai (a díszes csipketerítő, az emeletes torta és a rögtönzött háttér disszharmóniája).
Nagy erény az, hogy a fotós azt fényképezte, ami nap nap után körülvette. A mikóújfalusi fiatalember egész képes falusi "enciklopédiáját" féltve őrzöm számítógépemen.
Na, ez igen, ez fénykép!!!
VálaszTörlésKedves Gábor, az ilyen, enciklopédikus értékű sorozatok képeiből kettesével is közölhetne (ha lehet valami szerint párosítani némeyiket) — hadd legyen minél nagyobb az örömünk!