![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgatJiQyCflMQ1NNlBbSsnL6lCoNL1hZD3Wa40JWPleVhEFGXDCkQrKbw_QnfYqQVVLbmSrRIpT2UyiFZ0WPZwXnhklxSWfTrsm5GEQjG6CNFiY-RcQhkehL7wpiIaoLIhaV9IjtC64zbY/s320/fototanu_36.jpg)
"Ha az ember messziről nézi... olyan az öreg várkastély hosszú homlokzataival, kupolás tornyaival, elnyúlómellékszárnyaival, mintha egy volna a tájjal, annak szülötte volna, nem is emberi kéz mesterséges műve. A háta mögött, a fönnsíkon, előtte, alatta... erdőszerű park, liget és berek, óriási fák rengetegével, melynek közepén ül a kastély, ül benne, részben el is takarva, mintha puha lombpárnába süllyedne kényelmesen, otthon. És mintha mindig ott lett volna, és ez nem is lehetne másképpen..."
1943-ban Marx József fotóművész még a mellékelt képeket készíthette az erdélyi kastélyok kastélyáról. 1944-ben a visszavonuló németek kiürítették, majd felgyújtották a bonchidai sasfészket, s az eltelt több min t fél évszázad nem volt elég ahhoz, hogy a társadalom visszaállítsa e ritka értékes műemléket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése