Blogvizitek (3) - Elemlámpa

Fülöp Lóránt "kihívta" maga ellen a sorsot azzal, hogy a tegnapi bejegyzéshez kommentelt. De gondolom, megbocsát nekem ennyi tréfát, hiszen örvendek, hogy ezáltal levette vállamról a választás felelősségét. Sok jó, látogatni való blog van még a nyilvántartásomban, rendre-szerre tán mindenüvé eljutok.


De most az Elemlámpán vizsgálódunk, amit a gazdája úgy határoz meg, hogy fotókrokik tárháza. S nem is akármilyen: gazdag, már-már naprakész. Az ide bekerülő vázlatok amellett, hogy a fotós saját magának állított szakmai feladványok, ötletes pillanatképek, karikírozott pillanatok a valóságból, egy-egy gesztus, mozzanat derűvel átitatott, a humor felségterületén átvezetett értelmezése.

Fülöp Lóránt: A kicsik, a nagy és...

A vidéki élet, amelyet a fotós él - s amelyben szervesen benne is él - szinte tálcán kínálja az ilyen pillanatokat. Elég lepillantani a dermedt, januári hótakaróra az udvaron vagy az úton, s a fagyos nyomok kusza rajzaiból, egymásmellettiségéből mindjárt egész történet bontakozhat ki az ember képzeletében. Az "árulkodó" nyomok beszélnek, művészi élményt váltanak ki.

Fülöp Lóránt: Reggeli kilátó

De olykor megteszi egy kipillantás a fagyos reggelen a ház jégvirágos ablakán, hogy a lélekzsugorító fagyból is inkább a szépséget, a harmóniát, a tökéletes grafikát rögzítsük. Arra emlékezzünk, ami pozitív élményként belénk épül. Mert a fagy úgy is felenged egyszer, de azzal együtt a téli reggel kilátása is odalesz...


S bennünk még akkor is, ott is a fotón megörökített szépség világol.