 |
| Dozvald János: ReneMonaSzeánsz / Ecsetek |
VAGYOK), mert így - remélem -, hosszabb távra leckét kaphatok a valóságos fotókritikából. A bloggazda ugyanis nem csak mesteri fotós, hanem vérbeli előadó, újságíró, esztéta, s bár magam sem vagyok fiatal, amolyan bátyának tekinthetem, ami alkotói tapasztalatait illeti.
Különösen megkapott az a kérlelhetetlen finomság és tárgyszerűség, amivel a boncolt témához közeledik. A szó szoros értelemben élveztem azt a módot, ahogy a Mai Manó Házban rendezett Duna-kiállítást kivesézte (Duna? Mi a Manó!). Egyáltalán nem utasította el, csupán dehonesztálta. beállította rajta a valós fényeket-árnyakat.
Valami hasonlót művelt Korniss Péter új kiállításával (Embertelen és emberes). Mélyen tiszteli, becsüli, értékeli a pályatárs tehetségét, utánozhatatlan teljesítményét, de hajthatatlanul megfogalmazza fenntartásait is - anélkül, hogy az bántó vagy éppen igaztalan legyen.
Kellenek ezek a példák, minták ahhoz, hogy az ember nyitott szemmel és két lábbal járhasson a földön. Ehhez a bloghoz, melynek még sok rejtett, más irányba is kutakodó (pl. Diaporáma, Gondolkodom, Fürdőszoba stb.) szekciói is vannak még sokszor fogok visszatérni, s ez nem csak üres ígéret a részemről, hanem - szükséglet és öröm.
Trófeaként ReneMonaSzeánsz c. kiállításának Ecsetek című darabját hoztam magammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése