Nem csak a szerző, Móser Zoltán turkált két Európa-albumához meglévő gazdag fotóanyagában - nekem is ez a sors jutott az albumok szemlézésekor. A jobbnál-jobb képpárosítások közül nehéz választani, de végül csak megállapodik az ember: a hortobágyi libapásztor szúrós tekintetéről mindjárt a finnországi "perselyember" kopott, személytelenné faragott arcára siklik a tekintet, s a különbözőségek mögött felsejlenek a kiáltó hasonlóságok is...
De ez a hasonlóság-különbözés játék, az egyikből másikba való áttűnés gazdagon jelentkezik a második albumban is (Tájiratok), erre szándékosan egy személytelen, formákkal játszadozó példát hoznék, amihez jó szolgálatot tesznek az elképesztően változatos formájú háztetők: egy finnországi szobrász műterméé (balra) és egy nürnbergi manzárdtetőre, ahonnan úgy kukucskálnak ki a világba a tetőablakok, mint a kíváncsi gyermeki szemek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése