Rusztikus... Festői... Rendezett... Dekoratív... Puritán... Gömbölyded... A rend és a csend, a fegyelmezett látvány maga...Ezek és ehhez hasonló megállapításokat vált ki belőlem a pár órája ajándékba kapott kompozíció, Ádám Gyula őszi munkája.
A képkivágat csak részletet mutat a részletből, de ahhoz eleget, hogy a kereteken túl felépülhessen bennünk a csend élete vagy éppen az élet csöndje, ami tulajdonképpen édesmindegy, ugyanannak a láthatatlan, megfoghatatlan, ám a művészet által mindig makacsul vissza-visszaadott állapotnak a más-más oldalról való szemlélése.
Szinte azt mondhatnám, hogy a művész műhelyében érik valami, a termés bőségéről küldött hangulati, rejtjeles üzenet ez a kép, amelyet megfejteni nem kell ugyan mindenáron, de ami mégis azt sugallja nekem, hogy - figyelem, előbb-utóbb minden a helyére kerül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése