![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1BWhNri23WK5gLfJ5i4cz-ys-IzAfy0JtMiYTEdNvvXsoMf3dv7TsRl6rYkQnXQw-WprTUiC9FRve_UWUgBPpYdxkq4qwWxrxVmolMMqlxmwVbREWpDOAE5c6Y_P0O6hfU22IMaH8-mU/s320/Szentgerice+070429+032a.jpg)
De ez csak illúzió, nincs itt szó semmiféle helybenjárásról, a pókhálók, a merev áttétek, a makacsul egymásnak feszülő fogaskerekek, a befagyott tengelyek az archív birodalmát idézik, ahol talán még a pókok sem valóságosak, csupán a hálóik, amelyek egymásba fonódva lengedeznek a fel-feltámadó templomi huzatban.
Jó érzés belelátni az idő gyomrába. Látni, hogy ő is csak ki van szolgáltatva az emberi hozzáértésnek. Különben észre se vennénk, illetve a nap járásából kellene kiolvasnunk azt a sorsunkból, hogy mikor mi történik velünk. Lehet, hogy jobb is lenne, s óráink ezért állnak meg időről időre. Választás kérdése, hogy adunk-e újabb esélyt nekik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése