![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeNMH3J6AgvlByxqvn0cyKzZdag_uRg1VZhwcUzwx_4zJBsz_alTro6rO0gBkuwRNuoj2EHRaK7wPFQVEaWUtk2ELVMTBD0ZHhHt_H0ZP-_FxhnH6WsCHGYFO4KL9gm4BbSGJnlNr0KiA/s320/opendor.jpg)
Láthatjuk a jobboldali képen a budit mint műtárgyat, nincsen benne semmi különös, ha csak az nem, hogy olyan, mint a mai falu élete, kilátásai - siralmas.
A tárlat úgy született, hogy az alaphelyzetben - a tárt ajtajú fülkéből kiindulva - a művész, aki ráérős kedvében volt a deszkaülőkén, fokról fokra elidőzött az építmény különböző részletein. Alaposan, precízen, technikásan, a részletek bűvöletében. Pászmázásának eredménye külön galériában látható: a bomlás és a lepergő, felpöndörödő festék alatt megbúvó tartósság, talányos, fantáziadús faerezet a túlélés szerkezetét vázolják fel.
A szerző Komádban született fotós, aki 1978-tól számos országos és nemzetközi kiállitáson volt jelen, néha díjakat is nyert, 2002-től pedig a Vadgazda Magazin művészeti vezetője, illetve a Berecki Nemzetközi Fotóművész Alkotótelep tagja. Állandó kiállítása van a Berettyóújfalui Városházán. Az Open c. tárlatán megdalolt budirészletek deszkái és festékfoltjai a pusztulásában is működő, még nyitott, mert funkcionális, az élet mindennapi parancsának megfelelő intézményről nyújtanak látleletet, mintha azt sugallanák: semmit nem érdemes átfesteni, mert a máz előbb-utóbb mindenről lefeslik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése