Tulipánok, ellenfényben

Tulipánok - ellenfényben

Olyan ez a cím számomra, mint egy költemény. És mindjárt kíváncsi leszek a címet megtestesítő fotóra. Az agyagfalvi Fülöp Lóránt lyukkamerás krokijai között találni. Tavaly márciusban már jeleztem, hogy Flórián Csaba blogján vettem tudomást lyukkamerás képek készítéséről, s az egyszerű, ízig-vérig történelmi módszer újrafelfedezése és kísérleti felhasználása, mint látni, ragályos.

Fülöp Lóránt lyukkamerás világán is látni, hogy minden fátyolos, fényfürösztött, lágy és grafikusan lényeglátó: csak az ragad meg a fényérzékeny papíron, amit föltétlenül fel kell mutatni ahhoz, hogy ne a szikrázó fehérség szúrja ki a szemünket.Az objektív nélküli, csakis az optika alaptörvényét igénybe vevő képlátás és -rögzítés akár egyszerű divat is lehet azok kezén, akik nincsen amit kezdjenek idejükkel. Látnivaló, hogy Lóránt kísérletezik. Képei elemzésre valók, tanulságok levonására. Amelyeket aztán, az Elemlámpa blog szerzője akár digitálisan is hasznosítani tud.

Vidéki csók

A szerencse és a jó fotós szem "párosodásából" születnek az itt látható fotópoénok. Ahányat látok, mindegyiket irígylem a szerzőtől. E negatív érzelmet pedig úgy vezetem le, hogy csakazért is úgy örvendezek, mintha magam találtam volna rá.

Tanakodok magamban és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy Fülöp Lóránt segítsége nélkül észrevettem volna-e ezt az igazán diszkrét csókot, mely illik a vidék mindent rejtő témakezeléséhez. A kert deszkáit profilba vágó mester fejében még bizonyosan csak a szimmetria törvényei jártak: ugyanazt a körvonalat sok-sok példányban kifűrészelni. Az már nem járta meg az eszét, hogy bizonyos szögből, amit a kíváncsi ember előbb-utóbb megtalál magának, a mértani harmónia szándéka további értelmezést nyer, amelynek a végén csók is csattan - igaz, csak a levegőben, mert mielőtt ez az "illetlenség" megtörténhetett volna, a jelenet lefagyott, a többi meg már csak a képzelet munkája...