A szerencse és a jó fotós szem "párosodásából" születnek az itt látható fotópoénok. Ahányat látok, mindegyiket irígylem a szerzőtől. E negatív érzelmet pedig úgy vezetem le, hogy csakazért is úgy örvendezek, mintha magam találtam volna rá.
Tanakodok magamban és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy Fülöp Lóránt segítsége nélkül észrevettem volna-e ezt az igazán diszkrét csókot, mely illik a vidék mindent rejtő témakezeléséhez. A kert deszkáit profilba vágó mester fejében még bizonyosan csak a szimmetria törvényei jártak: ugyanazt a körvonalat sok-sok példányban kifűrészelni. Az már nem járta meg az eszét, hogy bizonyos szögből, amit a kíváncsi ember előbb-utóbb megtalál magának, a mértani harmónia szándéka további értelmezést nyer, amelynek a végén csók is csattan - igaz, csak a levegőben, mert mielőtt ez az "illetlenség" megtörténhetett volna, a jelenet lefagyott, a többi meg már csak a képzelet munkája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése