2010. június 17., csütörtök

Megjöttek...


Közel hetven évvel ezelőtti történésről szóló dokumentumra talált
Molnár Attila s tette fel értékes, ritkaságoktól gazdag honlapjára 1940 szeptemberéről, amikor Erdély-szerte vonult a magyar hadsereg a második bécsi döntés után. A fotó külön érdekessége, hogy a csíkszeredai eseményeket egy ismerős, beazonosítható fényképész készítette, akit városa és szűkebb pátriája nyilvántart, s akiről urszu2 blogomon magam is írtam Neves csíkiak tárlata c. tavaly márciusi bejegyzésemben; és ezt Attila idézi is! Ez a fajta interaktivitás, az összeillő, ám elszórt, látszólag véletlenszerűen egymásra találó valóságrészletek egységbe rakása külön erénye a világhálónak.

Andory Aladics Zoltánról így megtudjuk, hogy bár eredetileg nem Csíkszeredába való, élete nem csak erdőmérnökként (ez az eredeti hivatása), hanem fotográfusként is összefonódott a város életével. Olyannyira, hogy 1930-ban az akkori körülményekhez képest modernül felszerelt fényképészműhelyt nyitott, s attól kezdve nagy megbízhatósággal és valósághűséggel fotózta a város történetének legfontosabb eseményeit. Hagyatékát természetesen jó lenne az ismertség szintjén közkinccsé tenni. A megyei könyvtár, Molnár Attila s talán jómagam is megtettük erre felé a magunk kis apró lépéseit, de ezek mind csak szerény impulzusok lehetnek affelé, akinek betekintése és késztetése is van rá, hogy nekilásson a rendszerezésnek és az értékelésnek.

Tudom, ez most egy kicsit úgy hangzik, mint amikor valaki nagyképűen feladatokat osztogat másoknak, pedig nem az, itt inkább magamban beszélek, morfondírozok, s beledobok még egy követ abba a tóba, ami állni látszik - hadd csobbanjon. Hátha egyszer meghallja s úgy hallja meg valaki, ahogyan azt érdemes.

3 megjegyzés:

  1. Csobbant bizony! További sikeres kődobálást...

    VálaszTörlés
  2. A nyolcvanas években meglátogattam Aladics urat. Üzent, hogy fontos közlendője van, keressem föl. Olyan két órányi beszélgetés után megmondta, miért hívott. Azért,hogy közölje, nincs eladó fényképezőgépe, ne számítsak rá.
    Beteg volt akkor Zoli bácsi, de minden fotós felszereléséhez ragaszkodott.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm mindkét bejegyzést, a hasznomra vált!

    VálaszTörlés