A Hargita Megyei Kulturális Központ XXI. fotótáborának is lecsengett. A bejáratott, ám mindig új és új hozadékkal járó rendezvény Csíkszereda közeli községet célzott meg - Nagy István huszadik századi festőművész szülőhelyét, Csíkmindszentet és környékét.Vitos Hajnal volt az első, aki a táborból hazaérve megajándékozott mutatóba kiválogatott albumával, melyet végiglapozhatunk a Káfé főnix portálon. Azonnal megakadt a szemem ezen a képen. Aminek rögtön a fenti címet adtam. Mert úgy érzékeltem, hogy ez az életét nyilvánosságra táró házaspár - házuk védőbunkeréből - magabiztosan néznek ki mindazokra, akik befelé küldik érdeklődő tekintetüket. A szabályosan bemetszett, négyzet alakú beugró, a mindennapi élet nem túl látványos, ám jellegzetes kellékeivel azt sugallja, hogy az otthoniak, bármi történjék is, körön belül vannak. A világ őutánuk igazodik. A rendet ők szabják meg. Miközben kettejük között a házi munkamegosztás akár harsány szimbólumok révén is kitetszik: a férfi a zöld, sártaposó csizmájában nyilvánvalóan a kinti világ tág birodalmából ült le néhány percre a fotós kedvéért, míg az asszony, a tengerkék nájlonpapucsával a benti régiók küldötte - az ő kinti lábbelije rendben letéve, a kellő helyen várja majd az elkerülhetetlen bevetést.
A fő, hogy együtt vannak. Világukért, örök lesben. De mosolyogva. Birtokon belül. A győztes mosolyával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése