![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2n_PAPh_9fHa4KTEkRMZCkl4z6DEeoIbObd6q881Mlj05oFaqXtACiHMxKET1bzxB5-8hXFc9CmhljQzVmoZV0taslOh2i0VL6tpgI9vplYAWlEnIkIbIpNGsdjHBzYbuxcmqJMoPX84/s320/fototanu_62.jpg)
Dorel régi ismeretség, még a nyolcvanas évek elejéről, Nagyváradon barátkoztunk össze, szinte évente találkoztunk egyszer-kétszer, amikor csak tehettem, felugrottam otthoni műtermében. A fotós-grafikus-formatervező hármas termékenyen dolgozott benne, ez a fotókompozíciója is arról árulkodik, hogy minden megjelenítési forma csak eszköz a művész kezében, és nem fotó, nem rajz, nem alkotás létezik, hanem rajtuk keresztül az alkotó jelenik meg, a maga nyughatatlan egyéniségében.
Ezt üzeni ma nekem ez a Hőség címet viselő fotó. Örömmel rendeztem el archív galériámban Dorel nálam található, Előrés koromban szerzett kópiáit, s kíváncsi vagyok, mit produkál majd az "öreg" a csíkszentdomokosi fotótáborban, ahová Ádám Gyuláék szíves-örömest meghívták...
Ez az!!
VálaszTörlésEz az a fotóhangulat amire emlékszem...
Köszönöm szépen.