Găină Dorel: Rusztikus design

Găină Dorel (a tábori közösségről készített családi fotón a második sorban jobbról a második, fehér szakállal) másodszor járt HMKK-táborban; először Domokoson mélyedt el a felcsíki életben, most meg a vendégmarasztalő eső és sár volt a majd mindennapi élménye.

Sok belső tanakodás után az itt látható grafikai szépségű munkát választottam a Dorel bemutatására, mert már régóta foglalkoztat a gondolat: hogy lehet az, hogy az élet érdekmentesen és teljesen magától kínál föl a művésznek olyan valóságelemeket, látványokat, amiket mintha az isten is arra rendelt volna, hogy egy kép kiemelt tárgyai legyenek. Miért tekinthetünk erre a műhely(vagy istálló-)sarokra úgy, mint amit olyan rafinált művészi érzékkel rendeztek be a formatervezéshez szükséges, természetadta rusztikus elemekkel, hogy aki az értelmi szerzője, az is elhiszi, hogy ez eleve így rendeltetett? De miért ez a gyanakvás a tökéletességben? Miért nem lehet elfogadni, hogy a szépség természeti jelenség, nem egyszerűen csak a tetszik-nem tetszik tartományába tartozó konvenció? A komoran komoly, időpácolta színvilágból olyan harsány vidámsággal emelkednek ki az élénk ragyogású szerszámnyelek, mint felhők mögül a legyűrhetetlen napsütés... A design kolozsvári nagymestere a valóságrögzítő fotóban is a maga látomásait keresi. És megtalálja!

Găină Dorel 6 csíkmadarasi fotóját a Káfé főnix portálon tekinthetik meg.

Egy tárlat anatómiája (4)

A január 21-i tárlatnyitón csíkszent-

domokosi vendégek is érkeztek, szép számmal, a nagyközség polgár-

mesterével az élen. Mint bevallották, kíváncsiak voltak, hogyan fogadják a városban a róluk szóló kiállítást, az életük meghitt zugait felfedő képleleteket. De meg süteményeket is hoztak ügyes, fonott kosarakban, amit székely viseletbe öltözött asszonyok hordtak körbe a teremben.

A megnyitó, méltató beszédek alatt elnéztem a pódiumra figyelő arcokat. Az első terem jobboldali falán, közvetlenül a Molnár Attiláé után függött az itt látható Găina Dorel fotó. A rajta lévő két idős asszony pedig mintegy megkettőzve, ott állt a közönség sokaságában, s arcukról szinte ugyanaz a tűnődő szivélyesség áradt, mint amikor a Kolozsváron élő fotóművész - aki nem először jár a Székelyföldön - tavaly májusban a búzaszentelő tömegből kiválasztotta magának. Az élet pedig most ráigazolt arra, hogy ez a párosítás, párban állás egyáltalán nem véletlen, hiszen a tárlaton is egymás közelében álltak. A fotós tehát nem két akármilyen arcot kapott el, hanem a látvány hosszas tanulmányozása nyomán ösztönösen is ráhibázott, hogy a szabad szemmel alig látható, ám jelenlévő spirituális kapcsolódásokat megörökítse.

Különben a HMKK-fotótáborok visszatérő motívuma az a pillanat, amikor az éppen vendéglátó falu élőben szembesül a fotósok felmutatta faluképpel, emberábrázolással. Jó hangulat, öröm, elégedettség, elfogódottság, akaratlan elszólásokba "csomagolt" elismerés hangjai hangzanak fel a táborzáró vetítéskor vagy egy-egy tárlatnyitó során. Sokszor elmondják és sose elégszer, hogy a fotósok látni tanítják őket: elemzőbb, kritikusabb, ugyanakkor a legkisebb szépségnek is örvendeni tudó felfedezők tekintetével.

(Holnap folytatom)

A Garadosi panoráma c. tárlat anyaga a Káfé portál képtárában tekinthető meg

Hőség

Găină Dorel a romániai-erdélyi fotográfia emblematikus, sok tekintetben úttörő figurája. Kolozsvári diákjai úgy nevezik egymás között, hogy "az öreg", mert hát a korban ő is benne van már, de bennem mindig fiatalként él tovább - igazából csak én öregedtem meg, emlékeimmel; akikre emlékezem, azok konzerváltak maradnak az idő által...

Dorel régi ismeretség, még a nyolcvanas évek elejéről, Nagyváradon barátkoztunk össze, szinte évente találkoztunk egyszer-kétszer, amikor csak tehettem, felugrottam otthoni műtermében. A fotós-grafikus-formatervező hármas termékenyen dolgozott benne, ez a fotókompozíciója is arról árulkodik, hogy minden megjelenítési forma csak eszköz a művész kezében, és nem fotó, nem rajz, nem alkotás létezik, hanem rajtuk keresztül az alkotó jelenik meg, a maga nyughatatlan egyéniségében.

Ezt üzeni ma nekem ez a Hőség címet viselő fotó. Örömmel rendeztem el archív galériámban Dorel nálam található, Előrés koromban szerzett kópiáit, s kíváncsi vagyok, mit produkál majd az "öreg" a csíkszentdomokosi fotótáborban, ahová Ádám Gyuláék szíves-örömest meghívták...