![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRXE43-mrhjKBEBarZ4aMvJvobiSdiHU6pX7J37CIdgM8Xu3ubKE7FHVpMddK5CjBAgpSLEWh3SxsGCIv9jMIUOvAVOBET-XeL_ox7pRsA8PL17HMnAm91hN2Su9F2Z7iJ55nsqC_-Zyw/s320/fototanu_63.jpg)
Oláh István költő és újságíró, aki meglehetősen később, de annál nagyobb ambícióval vetette rá magát a fotózásra is, mindenek előtt a klasszikus technológia képviselője. Filmmel, előhívóval, nagyítógéppel tanulta meg a finom árnyalatok és hatások elérésének titkát, fotói - amelyekből bőven juttatott közlés végett kenyéradó lapja, a Romániai Magyar Szó számára is - egyben eseményrögzítő riportok, ugyanakkor poézisbe oltott jelképek, akár csak ez is: előd és utód egymásra rímelő gesztusával, arcjátékával, a kezükben tartott, papírra vetett Tanulsággal, a szobormerevséggel, az alá- és fölérendeltség méreteivel s közöttük az egymással kezet fogó, ám legyőzhetetlen idővel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése