![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEib4U3YUHyNbKKgNw_cNH6Zci4OcjgrViVqYGIgnEI6gjWT1b1_X3t_cj4qEyZbdSTl5EC6uiNQ0tuda0Q1OpPSmE6BbsY3jdgLt7BTCMf1H_wQbn_XpbtMM5qXC7KcPEpAXZi4otrjoEo/s320/isztambul-palota.jpg)
Egy jó hangulatú otthoni látogatás után termékeny kapcsolat alakult ki Szász és az Előre között. Élet- és riportképei mellett különösen értékeltem útiképeit. Szerencsénkre-szerencséjére, volt alkalma beutazni a világ jó pár országát. Az itt látható isztambuli palota kapuja csak egyike ama számtalan fotós tanúságának, amivel kalandozásai nyomán az Előre archívumát gazdagon ellátta. Sosem a kép tárgya a különös, a sajátos, az eredeti felvételein, hanem a látásmód egyénisége. Szászt például nem az Eiffel-torony grandiózus felkiáltójele érdekli, hanem a békaperspektíva geometriája. New Yorkban nem a metróutazás életképeit örökíti meg, hanem egy agyonfirkált metrókocsit. Rodin szoborcsoportjából nem az egész érdekli, hanem hogy a művészet hogyan harmonizál a valódi női szépséggel.
Az isztambuli császári palota irreálisan díszes, patinás kertkapuja és kerítése, mely a hánykolódó tengerre nyílik, magában is műremek. Olyan fotó, amelyhez nem kíváénkozik még 100 féle, Isztambult ábrázoló részlet, variáns. Benne van egy makrovilág egész lényege...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése