Veres Nándornak (a családi fotón a hátsó sorban baloldalt, a szélen) ez a kilencedik alkalma, hogy a HMKK-fotótáborok közösségének tagja legyen. Becsülettel megdolgozott ezért a lehetőségért és minden egyes alkalommal fotográfusi tevékenysége az akció eredményességét erősítette.Csíkmadarasi válogatásából szántszándékkal emeltem ki ezt az első látásra statikusnak, élettelennek tűnő "csendéletet". Amelyen minden rajta van, ami egy meghitt falusi udvar egy békés zugában megfér egymással és a környezettel: muskátlik egy deszkalapon, a deszkalap a kopott, kiszuperált kanapén, amit még nem dobnak el, de már kiteszik az időjárás viszontagságainak, a kanapén pihen a kis bicikli, melynek használatkész állapota arra enged következtetni, hogy kis gazdája is van a portán, mellettük pedig, mintha az egész bagázsra óvón vigyázna, az ütött-kopott nagy bicikli, mely Csíkmadaras tekervényes dűlőin és ösvényein nyerte patinás külsejét.
Élet van a házban - tudjuk meg e fotó üzenetét olvasva -, mely se nem túl jó, se nem túl rossz. Tűrhető. Ugye, a körülményekhez képest... Mert minden relatív. A béke is. Meg a csönd is. Ez a kép reményt üzen a maga tavaszi ragyogásával. A kis piros bicikli legalább hatvan esztendővel meghosszabbítja a portán élők életesélyét...
Sajnos ez a kép nem került zsűrizésre, így a személyes véleményem nem biztos, hogy sokat nyomna a latban, maximum mosolyt csalna néhány olvasó orcájára, így aztán meg kell fosztanom Önöket ettől az örömtől :)
VálaszTörlésEgy kép még lehet érdekes, jelentéses, tanulságos, amiért nem zsűrizték a fotótábor esténkénti háziversenyén. Lehet, hogy alkotója nem is nevezett be vele, ettől függetlenül a fotó értékelhető, értelmezhető és nem válik alkotójának szégyenére! - gondolom én...
VálaszTörlésTermészetesen! Valószínű félreérthető voltam, ez viszont az én szegénységi bizonyítványom :) Az, hogy nem került zsűrizésre, annyit tesz, hogy a fotós nem nevezett vele a "rögtönzött fotópályázatra", így nem vitathattuk meg munkáját. Ettől még ez lehet egy jó kép, sőt... ha valaki rámába "vágná" és nekem adná, biztosan találnék számára egy helyet szerény hajlékomban ( mi ugyanis még mindig itt tartunk a képek megítélésében )
VálaszTörlésEgyébként az egész történet pikantériája az, hogy a fotósok talán szándékosan nem nevezték legjobb alkotásaikat, hisz csak ámulunk-bámulunk a számunkra új képek láttán.
Az alkotó szégyenére? Megsem fordult a kis kobakomban...