Bálint Zsigmond (a madarasi tábor családi fotóján baloldalt, a fotelben bordó mellényben ül) a HMKK-táborok veteránja, a kitartás és egy következetesen végigvitt, professzionizmussá vált szenvedély megtestesítője. Lehet, hogy unalmas lenne az övéhez hasonló céltudatosság és bemérhetőség megsokszorozódása az életben, de összefogó, integráló szerepe vitathatatlan.
Akció teljében üt rajta képével a disznópajta körül sürgölődő madarasi csapaton, amint a hízóval szállnak szembe a túlerő meggyőző hatásában bízva. Az egymásnak feszülő akaratok és indulatok metszéspontján, félig még eldöntetlenül áll a rajtaütés mérlege, de ha a képre rögzített mozdulat-ábra vektoriális irányát akarjuk megtudni, akkor abból a hízó kerül ki vesztesen. A felállást megvizsgálva ugyanis az Egyesült Erők oldalán még egy tettre kész, tartalék erőt is látunk, aki bármikor bevethető, de ha már a küszöbig értek, az eredmény szinte borítékolható...
Az zajlik, ami évszázadok óta, változó díszletek közt, de szinte azonos rítusokkal, az udvar sokat látott, kitaposott földjén. Hadd ne mondjuk el a történet végét, ami részleteiben számos irányba is kavaroghat. A lényeg azon van, ahogyan az akciót értelmezte a fotográfus: az egymásnak feszülő erők harcaként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése