Molnár Attila az élet komor oldala mellett csatlakozott le - egyebek mellett -, mindszenti képsorából, amelyet a Káfé főnix portálon tekinthetnek meg, ez a szokatlan, kukucskálós felvétel ragadta meg a figyelmemet.
Az eljárás nem új, sokszor és sokféleképpen használják a résen át kilesett látvány ábrázolását. Mert hiszen a résen át leskelődés egyáltalán nem idegen a fotográfiától, elvégre a fényképező doboz is ugyanazt csinálja, mint most Attila, aki a kert lécei közötti hézagon át is nyomon kísérte a mindszenti gyászmenetet. Kissé az az érzésünk, mintha valami tilos, számunkra zárolt élményről lebbentené föl a fátylat. Kikotyog valamit, amit nem lenne szabad megtennie, éppen ezért finoman teszi, hogy ne keltsen pánikot. Képéről a visszafogottság, a gyermeki kotnyelesség és a rejtőzködés izgalma köszönnek vissza, mindegyik külön és együttesen összekeveredve, mintha egy tőről nőttek volna ki.
Boldog halott, aki után kíváncsian leskelődnek - gondolom én, hiszen vannak esetek, amikor csak a sírásó búcsúztat valakit, vagy tán még ő sem. Mindszent még megbecsüli távozóit, könyvelem el. Ég adja, hogy még soká így legyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése