Lőrincz Lehel egyik újonca a fotótábornak - de meg az elmélyült, célirányos, szakmailag is alátámasztott fotografálásnak. Nincsen ebben semmi szégyen; ez ténykérdés.A csíkmindszenti HMKK-táborban aztán megkapta a "keresztséget": érdemes fellapozni kilenc képből álló galériáját a Káfé főnix portálon. "Részben az egész" szemléletéért szeretem különösen valóságlátását, ezért is választottam mai gondolataimhoz ezt a képét. Amiről nem lehet elmondani, hogy nagyon eredeti, de a szemlélet és a merész vágás alkalmazása illik a témához. A ledolgozott élet formálta kezek szinte azonos bőrminőséget, patinát viselő cserzettsége ugyanúgy fejezi ki az együvé tartozást, mint a velük kontrasztban álló, patyolattisztaságú viselet egy-egy jellemző részlete. A szemérmes, szinte szégyenlős kézfogás (már-már csak érintés) éppen az érzelem kölcsönösségéről, intenzitásáról vall. Egy ilyen gesztust nyíltan felvállalni idős korban két esetben tesz meg az ember: vagy mert nagyon is úgy érzi, ahogyan azt mutatja, vagy pedig, mivel tudja, hogy gesztusát megörökítik, megjátssza az érzelmi közelséget.
Csakhogy elég egy pillantás, hogy eldönthessük, melyik esetről van szó Lőrincz Lehel képén. E gondolati sugallathoz illik nagyon a képelemek diszkrét jelképisége.
Megható kép,így idôs korban.Szép dolog együtt megöregedni a párunkkal és még akkor is így fogni egymás kezét.
VálaszTörlés...igen,a jó szó a "megható". És mégis,több annál...Rég láttam ilyen képet,ami így megérintett volna.
VálaszTörlés