![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpTXvOAYCgNv3aJr0eRVmKczNTGAB-6FH_qlC4DaqqLQaMpDWqM6YHRUtRxtudQ-MUoDw7R4IGcVjKJ-j2dotDGyd6Hdf_WqjGe79p5gAsmdnSnNT6rg0BlVKNzjDq9X4NO2nY5ik2q-g/s320/megmaradt+g%C3%A9peim_pusztaip.jpg)
Közben meg szereti is a gépeit, mint más a gyerekeit vagy a szeretőit, s tisztában van mindegyik külön értékeivel - a hátrányokkal mit sem törődik...
Volt úgy, hogy azt hitte: sosem válik meg akár egytől is. De az élet nem kedvez a gyűjteményeknek. Előbb-utóbb mindegyik valamiféle protekcióra szorul. És előfordul, hogy megcsapolásuk, csökkentésük kezelhetőbbé, használhatóbbá teszi a "maradékot".
Íme egy fotóművész a maga (nem) teljes fegyverzetével. Pontosan tudja, hogy mi mire jó közülük és mire vethető be. Azt is tudja, hogy a legkeményebb, legvisszavonhatatlanabb képeket olyan szerszámmal érdemes és kell elkészíteni, mely akár a gépfegyver, az ember keze alá fekszik (például jobb szélen, fent) és csak ajánlja magát, mintha a fotográfia kezdeteinél járnánk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése