A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Morvai Pál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Morvai Pál. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 19., szerda

Dohány és füst


Mennyit füstöltem életemben! Ezt csak az tudja megmondani, aki passzív dohányosként elszenvedte mellettem az életnek azt a részét, amelyben az egyik kezemben szinte örökké füstölgött a cigaretta. Legtöbbször a rosszféle kapadohány. Úgy, ahogy Morvai Pál egyszerű, de mindent kifejező fotója sugallja: örökké kézügyben, gyűrött tasakban, időről időre kiürített hamutartó mellett, gépiesen, köhögve-fújva: A munka hevében...

Igaz, a fotó már szerepelt egyszer egy tavalyi bejegyzésemben, de illőnek láttam megismételni, mert amiről alább szólok, újabb tanulságok kiindulópontja lehet - akár fotós szempontból is.

Ma reggel arról szereztem tudomást, hogy bizonyos Hornyák Balázs, egy ártatlan hobbitól (cigarettás dobozokat, dohánycsomagoló anyagokat gyűjtött) eljutott oda, hogy egy ötlet és adatgazdag, dokumentumfotókkal, történetekkel, kultúrtörténeti adalékokkal körített eleven honlapot alapított, amely távolról sem a dohányzás dicséretét zengi, hanem úgy tekinti a jelenséget, mint amely hosszan végigkísérte az emberiség történetét s ma sem úgy néz ki, hogy leáldozóban lenne.

Érdekes módon, a gyűjtő és családja egyáltalán nem dohányzik, az érdeklődés kimondottan szellemi, s ez meg is látszik a téma tálalásán: nála majd minden leletnek megvan a maga története: hogyan bukkant rá, mit lehet tudni róla, mire lehet belőle következtetni. "Gyűjteményemben az egyik legfantasztikusabb története egy 1918-ban, Kolozsvárott gyártott "Magyar" pipadohánynak van - írja a beharangozóban. - . Egy ház bontásánál találtak rá, az ács véletlenül az egyik gerendán felejtette és bedeszkázták. Ott várt rám 90 éven keresztül. Ilyen és ehhez hasonló történetek és számtalan érdekesség rejlik a dohány hazai történétében..."

Ha lehet javasolni valamit - és miért ne lehetne? blogok között ez kimondottan üdvös dolog -, akkor a portál szellemi horizontját nagyban emelné, ha a dohányzással kapcsolatos fotókat is gyűjtené. Gondolom, fotósok is vállalkoznának rá, hogy gazdagítsanak egy ilyen jellegű galériát; a Fotótanúban itt közölt fotóra máris számíthat: az egykori bukaresti Előre c. napilap Sötétkamra c. rovatának archívumából származik...

2009. július 24., péntek

A munka hevében

A hőskori - a romániai rendszerváltás előtti Premfotó - idején Morvai Pál felvételei jelentették (több más alkotó mellett) a lirával, látvánnyal szakitó, köznapian szürke elemek beemelését a fotográfiába.

A nagyváradi fotós inkább látleleteket készitett - mintha helyszinelő fotókat - életünk mellékes, diszletszerű, a pótcselekvés révén azonban sok életsorsban s általános életvitelben kulcsszerephez jutó elemeiről.

Ilyen a mindent bekormozó, befüstölő, bepörkölő, bekátrányozó, bebüdösitő dohányzás, az akkori "szolgálatos" kapadohányok, az intenziv füstölés kényszeres divatja.

Tudom, értelmiségi közegben ezt úgy fogadtatták el a közvéleménnyel, hogy az ember a munka stresszét legyűrendő, bocsánatos gesztus gyanánt rá-rágyújt egy koporsószögre, tehát aki munka közben füstölgő embert lát maga előtt, az ne arra gondoljon, hogy az ipse milyen feltűnő módon és pofátlanul szennyezik a környezetét, hanem hogy szegény feje milyen intenziven épiti a derék emberarcú társadalmat...

Ez a kényszeres, keserű képmutatás mind ott van Morvai Pál antologikus fotóján, amely a Premfotó és a Sötétkamra (Előre) rovat egyik megbecsült munkája.