![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhil34609ICuvudfySuJn3BqjoHAcqQDlwo7JFtKMScugp6t-3TK5q2AIw7RzvEBGVAQuZNyjmU6VygUX2Q8RSYdvtYOvdZ4z9g-2EvLT08g8Hp-7MnHKLI6cdpBI8_QIEGyD3g7iiF8Zg/s320/088morvaipal-086.jpg)
A nagyváradi fotós inkább látleleteket készitett - mintha helyszinelő fotókat - életünk mellékes, diszletszerű, a pótcselekvés révén azonban sok életsorsban s általános életvitelben kulcsszerephez jutó elemeiről.
Ilyen a mindent bekormozó, befüstölő, bepörkölő, bekátrányozó, bebüdösitő dohányzás, az akkori "szolgálatos" kapadohányok, az intenziv füstölés kényszeres divatja.
Tudom, értelmiségi közegben ezt úgy fogadtatták el a közvéleménnyel, hogy az ember a munka stresszét legyűrendő, bocsánatos gesztus gyanánt rá-rágyújt egy koporsószögre, tehát aki munka közben füstölgő embert lát maga előtt, az ne arra gondoljon, hogy az ipse milyen feltűnő módon és pofátlanul szennyezik a környezetét, hanem hogy szegény feje milyen intenziven épiti a derék emberarcú társadalmat...
Ez a kényszeres, keserű képmutatás mind ott van Morvai Pál antologikus fotóján, amely a Premfotó és a Sötétkamra (Előre) rovat egyik megbecsült munkája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése