"Az elmúlt napokban több alkalmat is kerestem (és így találtam is) arra, hogy néhány tucat fotót készítsek New York éjszakai és nappali káprázatáról. A természet hagyott élvezkedni. Színeket, hangulatokat adott hozzá, s nekem semmi egyebet nem kellett tennem, csak nyomnom a gombot."
Így írt nemrég a távoli világvárosban tavaly megtelepedett szatmári Dancs Artur, aki többször is szerepelt már a Fotótanúban mint életképek és nem mindenkinek elérhető tájak fotósa, pedig hát kamerát birtokló, tehetséges amatőr ő is, mint még oly sokan e földön, de mert képekben is figyelemreméltóan fejezi ki magát, mondanivalója olykor túlcsordulhat a baráti csatornákon.
Mint most, A menyasszonynak nevezett éjszakai szökőkút esetében. Amit szintén éjszakai fotós őrjárata idején örökített meg abban a káprázatos fény-árnyék-ragyogás világban, amelyben hol kék lagúnára emlékeztet a betonrengeteg égboltja, hol lángokat fest az égre a látványos alkony, hol meg ékszerdobozt idéz a sokmillió emberkalitka a folyópart éji vonulatán.
A ráhibázás, a fotós szerencse rendszerint amellé szegődik, aki következetesen komolyan veszi azt, hogy a való világ mindig kész játékos metamorfózisokat produkálni; akár a látszat, a mímelés, az egyezések, időbeni egybeesések, összemosódások, káprázatok stb. révén... Amivel természetesen, nem szabad sose visszaélni.
